Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

meg. Felolvasták a vádat, a hivatalos tudósítást, a vádlott és a tanúk vallomásait. A bizonyításhoz két tanú eskü alatt tett vallomását mindig elengedhetetlennek tekintette a bíróság. Ezek után került sor ritkán a szembesítésre, majd pedig az ítélethozatalra és kihirdetésére. Az ítélet a különböző büntetési nemek között szinte mindig tartalmazta a testi fenyítést is. Ennek kiszabásakor az elitélt nemét, korát és egészségi állapotát mindig figyelembe vették. Nem volt esetleges a testi fenyítés kiszolgáltatásának helyszíne sem. Ezt az eljáró bíróság mindig igyekezett társítani az elrettentés, a visszatartás vagy más oldalról a nevelés közösségre irányuló hatásával. így például az 1837. évi baktai bíróverőt a falu temploma előtt húzták deresre, s a község lakóinak körében méretett reá kétszer a "vfginti solidos". A jegyzőkönyvek tanúsítása szerint az úriszék körültekintően alkalmazta a büntetőbíráskodás korabeli alapelveit. Gondosan tették mérlegre a törvényi tényállás megvalósultságát, odafigyelve a bűncselekmény tárgyi és alanyi elemeire egyaránt. Minden alkalommal feltárták a büntethetőség korabeli esetleges akadályait. Az ítéletek kimondása előtt vizsgálták, hogy az adott bűnügy a megvalósulás melyik szakaszában került a bíróság elé. A kísérlet büntethetőségének egységes kezelését nem lehet megállapítani az úriszék gyakorlatában. Rendszerint igaz az, hogy a megkezdett, de nem perfektuálódott cselekmény is büntetés alá esett. 1835. június 13-án Nyíró Pál csizmadialegény megfenyegette mesterét, hogy meg fogja ölni. A vádlottnál találtak ugyan egy töltött pisztolyt is, de azt nem fordította gazdája ellen. Ettől függetlenül a bíróság bűnösnek mondta ki és kettő hónapi fogságra valamint 20 botütésre ítélte.

6 A részesség megítélésében nehéz eldönteni a bíróságot vezető alapelvet. Kitudódás esetén büntették azokat is, akik nem vettek részt valamely bűncselekményben tevőlegesen, de tudtak arról, magatartásukkal azt elő is segítették vagy pedig nem fedték fel az elkövetőket. 1835. júniusában Bárdi István azért kapott húsz korbácsütést, mert tudott egy lopásról, de azt nem jelentette. 1835. januárjában Saffrán Julianna szolgálóSány 24 vesszőt kapott, mert szeretőjét lopásra bujtotta fel. Ugyanakkor ítélték el Betskei Anna szüleit is, az apát 40 vesszőütésre, az anyát két heti áristomra, mert lányuk az ő tudtukkal lopott pénzt a nagybácsitól. Az úriszéki ítéletek azt mutatják, hogy a bűnösség elbírálásánál valamint a büntetés megállapításánál nem csupán a bekövetkezett jogsérelmet, hanem emellett az elkövető szándékát is vizsgálták. Minden ítélet meghozatalánál figyelembe vették, hogy a szándékosság megállapítható-e, s gondatlanságból történt-e a bűneset. Példaként említendő egy 1837. évi ügy. Csentes Mi8