Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

Ez a magatartás nem a jog iránti csillapíthatatlan tisztelettel, nem a fejlett igazságérzékkel magyarázható. Ez a feltevés teljesen lehetetlen indíték a bűnesetek nagy számának árnyékában. A magas bűnözési arány nem fér meg a parttalan törvénytisztelettel. Mindezek után nincs messze az igazságtól az a feltételezés, hogy okként a korabeli falusi népesség összetartozás érzésének, szolidaritás tudatának igen alacsony szintje jelölhető meg. Erre a megállapításra az is jogot ad, hogy a megtörtént bűnesetek zömét maga a falusi népesség juttatta az eljáró hatóság tudomására. Ugyanis az uradalomnak nem volt semmilyen ágens hálózata a bűntettek jelzésére, s mégis bőven, az úriszék kapacitását meghaladó mértékben jutott elébük ügy. Az eddig mondottakból a falusi mentalitásra helytállónak tekinthető következtetések levonására adódik alkalom. Látható, hogy az uradalom falusi subditusainak körében nem a megértés, az együttérzés, az összetartozás tudata volt a legáltalánosabb jellemző vonás. Ez a mentalitás a korabeli falusi viszonyok reális alapján bontakozott ki. A differenciált jobbágytársadalomban minden faluban jelen voltak azok a rétegek, csoportok, amelyeknek élete, megélhetési lehetősége igen tartósan a kritikus szintet érintette vagy ennek közelébe jutott. Voltak olyan családok, ahol a létszám húszon felül volt, messze túlnőve azt a határt, ami még nem terheli a normális emberi együttélést. Az uradalom tudatosan óvta a telki állományt a szétaprózódástól, védte a számára optimális fél telki nagyságrendet. így a családok nem elsőszülött gyermekei nem juthattak földhöz. Emellett még zsellérként sem létesíthettek önálló háztartást, gazdaságot, hiszen az uradalom a zsellérek létszámát a telkesek legelőjének védelme érdekében nem engedte növekedni. így, más választás nem lévén, sokan felnőttként, családot alapítva lettek kénytelenek a szülői háznál maradni az apa, vagy az örökébe lépő testvér "fennhatósága" alatt. Az ilyen kényszerközösségek körében törvényszerűen megnövekszik a feszültség. A marginalizálódott személyek körében a társadalmi együttélés szabályai törvényszerűen elhalványulnak, s így egyre több az erőszakos cselekedet, növekszik a konfliktusok száma. Ezeket az ellentéteket pedig csakis külső tényező, az uradalom bírálhatja el. 24