Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

bírtok egyházi tulajdonban volt. A plébánosok más uradalmakban is meglevő népnevelő tevékenységén túl az egyházi gondviselés semmi más egyéb téren nem adta jelenlétének bizonyítékát. A verekedés rendkívül változatos formában jelenik meg. Volt egyéni, csoportos sőt tömegverekedés is. Az esetek jelentős többségében nem puszta kézzel, ököllel vívták harcukat a felek, hanem különböző eszközöket is ~ kés, kapa, kasza, bot -- igénybe vettek. Nagyon sok alkalommal igen alaposan helybenhagyták egymást a küzdők, hiszen a periratok orvosi látleletei igen szemléletesen festik le néhányuk állapotát, s igen sok fájdalomdíj, orvosi költségtérítés is szerepel az ítéletekben. A verekedési ügyek genezisükben egyéb konfliktustípusra mennek vissza. Ezek sorában igen gyakori a szóváltás, házastársi, családi veszekedés. Feltűnően sok eset történt "alkoholos befolyásoltság" állapotában, így gyakran a kocsma vagy annak környéke szolgál a verekedés színteréül. 1838. novemberében sok családi ügyből kinövő verekedés szerepelt az úriszék előtt. Kristóf György zsellér úgy megverte állapotos feleségét, hogy az elvetélt. Az elkövető büntetése fogság és 24 bot lett. Az anyját megverő fiatalembert egy hét áristomra és pénzbüntetésre ítéltek. Az apósát súlyosan bántalmazó Rendek Márton 3 hónap vasban eltöltendő közmunkát és kétszer 25 botütés erejéig lett elmarasztalva. A verekedők nem kímélték az asszonyokat sem, erre is több példa akad. Az elkövetők körét áttekintve megállapítható, hogy igen sok visszaeső akad közöttük. Őket fokozott szigorral kívánta a bíróság jobb belátásra bírni, igen csekélyke eséllyel. Az úri szék a verekedési ügyekben a nyugalmat veszélyeztető, az indulatokat leginkább elszabadító esetet lát, ezért bünteti a tetteseket keményen, igen érdekes megállapításokra is találhatunk. Az úriszék a nyugtalanság fő okozóiként többször megrója a birtokon lakó nemeseket, gyakran panaszkodik rájuk. Bennük a jobbágyokat is nyugtalanságra ösztönző elemeket lát, mivel azok többször is azzal kérkednek, hogy az ő ügyeikben nem parancsol az érsek-földesúr. Többször átiratban keresik meg a vármegyét "nyughatatlan lázítóknak" és "háborgóknak" nevezve ezen nemeseket. A verekedési ügyek zöme indulatokon és nem pedig tudatos elhatározáson alapuló konfliktus típus volt a jobbágyi népesség körében. Társadalmi motivációt nehéz mögötte látni, így okként leginkább az alkoholfogyasztás és a személyi ellentét jelölhető meg. A házasságtörés a periratokban paráznáikodás címszó alatt szerepelt. 1835. január 15-én tárgyalták Tóth Márton (házas) és Barta Katalin (özvegy) ügyét. Mindkettőnek 3-3 gyermeke volt már törvényes házasságából. Tóth rosszul élt feleségével, ezért keresett máshol vigasztalást. Titkos viszonyukra a gyermek megszületése derített fényt. Az úriszék megtiltotta a kapcsolat további 22