Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kaló Ferenc: Visszhangok, kortárs-vélemények Liszt Ferenc oroszországi koncertjeiről

írt a koncertekről: (1842. április 11-én Liszt másodszor is fellépett Pétervár zenekedvelő közönsége előtt) "Liszt ittléte elhomályosít minden más hasonló jellegű eseményt. A zenei tárgyú beszélgetések és viták mind egy téma — Liszt köré csoportosulnak ... a vélemények egybehangzóan elismeréssel adóznak a művész csodálatos tökéletes játékának, ... Liszt úr az egyetlen valamennyi zongoraművész között, aki teljesen ura tud lenni ennek a tekintélyes nagyságú, bonyolult, esetlen és lélektelen hangszernek, ...Ő az egyetlen, aki megértette, akaratának alárendelte a zongorát, aki tudja, hogy mi az, amit jól el lehet mondani rajta, s ezt ésszel, érzéssel, ügyesen, tisztán, erőteljesen, finoman és kimondhatatlanul érthetően el is mondja. Szellemi gazdagság és pompa árad belőle mindenkor... Játéka valóságos muzsikáló festmény, amelyet okosan, ügyesen, finom ecsetvonásokkal festett meg mestere..."

8 A részletekben lehet vitatkozni, pl. esetlen hangszer-e a zongora?, vagy még inkább megkérdőjelezhető lélektelensége, de az összbenyomás, a rendkívül szemléletes kép, hasonlat arra enged következtetni, hogy O. Szenkovszkij teljes mélységekig felfogta, megértette, elfogadta Liszt zongorajátékát. Az irodalomkritikus, irodalomtörténész egyetemi professzor Sz. Sevirjov (1806--1864) azon magát szerencsésnek mondható kevesek közé tartozott, aki külföldi tartózkodása idején, nevezetesen 1839-ben Rómában, már láthatta, hallgathatta Lisztet. A Moszkvityanyin folyóiratban közölt összehasonlítás egyértelműen arról tanúskodott, hogy Liszt ... "rendkívül sokat fejlődött... Akkor még kialakulatlanul forrongott benne az erő, s játékát szertelenség, gyakori féktelen érzelmi kitörések jellemezték... Egyesek a látomásoktól megszállott Cassandrához hasonlították; mások dühöngő őrülthöz; ... Azóta közhellyé vált, hogy Liszt játékában mindig találjanak valami démoni vonást, ami pedig akkor sem volt meg nála, s még kevésbé mondható el a mai Lisztről, aki fejlődésének virágzásában,zsenijének teljében érkezett hozzánk"

9 A nagysikerű, szinte kivétel nélkül csak elismerést, dicséretet kiváltó első hangversenyek után csaknem pontosan egy év múlva, 1843. április 16-án Liszt újból Pétervárra érkezett, majd még ugyanebben a hónapban a másik fővárosban, Moszkvában is közönség elé lépett. A moszkvai koncerteket ugyanaz a felfokozott várakozás előzte meg, illetve kísérte, mint az első pétervárit. E nagy érdeklődés kisérte koncertsorozatnak A.l. Herzen is többször szem- és fültanúja volt. Liszt tehetsége, virtuóz előadásmódja őt is lelkesedésre, csodálatra késztette. 1843. április 26-án barátjához, az ismert nyugatos történészhez Granovszkijhoz írott levelében jegyezte meg: "Liszt tegnap remekül játszott, ... Báthori Istvánon és Attilán kívül nem volt még ilyen magyar."

10 (Az elragadtatás szavai némiképpen a pontatlanságot is feledtetik, s mintegy egy évtizeddel később ~ ismerve Herzennek az 1848-as magyar emigrációhoz 153