Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)
Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája
az utóbbit pedig a mindenkori pátriárka nevezze ki. Úgy tűnik, Bizáncban ismerték Bogoljubszkij egyik legfontosabb jellemvonását, önfejűségét, mert a levél — az egyházirányftási rendszer további megsértése esetére ~ nyíltan kiközösítést helyezett kilátásba. 3 1 Andrej Bogoljubszkijnak az érsekség megteremtéséért folytatott harcát I.U. Budovnyic az Oroszországban már teljesen kialakult feudális széttagoltság tükröződéseként fogta fel, és úgy vélte, ekkor a politikai szempontból Kijevtől teljesen elkülönült oblasztyok arra törekedtek, hogy vallási téren is lerázzák a régi fővárostól való függést. 3 2 G.G. Litavrin és V.L. Janyin véleménye szerint "Andrej Bogoljubszkij arra törekedett, hogy Vlagyimirban érsekséget hozzon létre, amely közvetlenül az egyetemes pátriárka alá lett volna rendelve. Andrej szándékának lényege ugyanaz, mint a novgorodiaknál: a Kijevtől való függetlenség a világi kormányzat rendszerében támaszt keres a helyi egyház Kijevvel való egyenjogúsításában. Ebben az esetben a Kijev ellen való fellépés szemmel látható jele az egyetemes pátriárka presztízse támogatásának". A két szerző közösen írt tanulmányában teljes egészében megerősítette Budovnyic következtetését, amikor azt írta, hogy a novgorodi és a vlagyimiri törekvések az óorosz állam feudális széttagolódásának objektív folyamatát fejezték ki. 3 3 Ny.Ny. Voronyin viszont különösnek nevezte a Budovnyic által adott értékelést. Szerinte Bogoljubszkij egyházpolitikai harca nem a feudális széttagoltság tükröződése volt, hanem ellenkezőleg, leküzdésének egyik eszköze, valamint annak eszköze, hogy ne Vlagyimirnak Kijevtől, hanem Oroszországnak Konstantinápolytól való egyházi függetlensége szilárduljon meg. 3 4 Számunkra viszont amellett, hogy a széttagoltság feudális jellegét is megkérdőjelezzük, úgy tűnik, Voronyin nézete szó szerint megalapozatlan, mert a források a függetlenség igényével kapcsolatban nem tartalmaznak megbízható adatokat. A fejedelem az érsekség megteremtését a pátriárka segítségével kívánta elérni. Voronyin elképzelése abból a szempontból fontos, hogy rávilágít: Andrej Bogoljubszkij nemcsak fejedelemsége önállóságának megőrzésére törekedett. Azonban nem Oroszország Bizánctól való egyházi függetlenségét akarta megszilárdítani, amely egyébként nem is létezett, hanem a VlagyimirSzuzdali Fejedelemség és leginkább saját maga oroszországi hegemóniáját kívánta megvalósítani. Ebben nagy segítséget jelentett volna a már csak Konstantinápolytól (s nem Kijevtől) függő vlagyimiri egyház is. Végül a csak a pátriárkának alárendelt érsekség megteremtését sem tudta megvalósítani, mert Bizáncban nyilván túlságosan veszélyesnek ítélték meg a törekvését. Mint arra már utaltunk, Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikájának értékelése igen nehéz feladat, s helyzetünket a szovjet történészek fentebb ismertetett nézetei sem könnyítik meg. Az Ny.Ny. Voronyin, Ja. Ny. Scsapov és mások által képviselt irányvonal számos megállapításával nem tudunk azo145
