Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Makai János: Andrej Bogoljubszkij egyházpolitikája

díszítés pedig 1161-ben fejeződött be. A munkálatok során az volt a célkitűzés, hogy az épület a többi templomnál szebb legyen. Ezt nem csak a méretekkel és az aranykupolával, hanem a berendezés pompájával is érzékeltették, s eléréséhez többek között értékes kegytárgyakra, drágakövekre, freskókra és ikonokra volt szükség.

2

5 A székesegyházban helyezték el a hagyomány szerint Lukács evangélista által festett Istenanya-ikont is, amelyet korábban hajón vittek Konstantinápolyból az Orosz Földre. A Kijev szomszédságából, Visgorodból magával hozott ereklyét a fejedelem igen nagy becsben tartotta: 30 grivna arannyal, valamint ezüsttel, drágakövekkel és igazgyöngyökkel díszíttette.

2

7 Az Uszpenszkij-székesegyházon kívül az uralkodó Vlagyimirban és a szomszédos Bogoljubovban számos templomot emeltetett, illetve építtetett át. Az 1160-as évek közepére a nagy munkálatok következtében a fejedelemség politikai központja teljes mértékben megfelelt az egyházi központtal szemben támasztott követelményeknek is. Igaz, az érsekség megteremtésének kérdésében távolról sem ez döntött. A Nyikon-évkönyv szerint 1160-ban, az Uszpenszkij-székesegyház építésének befejezése után Andrej Bogoljubszkij egy nagy tanácskozást hívott össze, amelyen bejelentette az érsekség létrehozásával kapcsolatos szándékát,

2

8 s ezt ideológiai síkon is igyekezett alátámasztani. A XII. század 60-as éveiben a Vlagyimir-Szuzdali Fejedelemségben az uralkodó által irányított intenzív irodalmi tevékenység folyt. Ez az egyházi irodalmi munka, melynek nagy alakja egy Visgorodból érkezett pap, Andrej fejedelem gyóntatója és tanácsadója volt, vlagyimiri szentségek létrehozására irányult és arra, hogy bizonyítsák, a kereszténység Északkelet-Oroszországban régi múltra tekint vissza. így jött létre a Vlagyimiri Istenanya-ikon kultusza, s az ereklye csodatetteiről külön művet írtak, Vlagyimir és Bogoljubov mészkőtemplomait az Istenanyának szentelték, a pátriárka és a metropolita jóváhagyása nélkül bevezették az Istenanya takarójának ünnepét. Leo (Leontyij) rosztovi püspök hamvainak a fejedelem és a papok által 1160-ban megszervezett kihantolása lehetőséget teremtett arra, hogy legendájának első megfogalmazásában mítoszt hozzanak létre Északkelet-Oroszország X. század végén történt kereszténnyé válásáról és első püspökeiről.

2

9 Andrej Bogoljubszkij az érsekség létrehozására vonatkozó kérésével valószínűleg még 1160-ban elküldte Jakov Sztanyiszlavics nevű követét a pátriárkához.

3

0 Bizáncban azonban hallani sem akartak a tervről, és a pátriárka évek múlva, a már említett levelében elutasította azt. A szintén a Nyikon-évkönyvben található dokumentum szerint az egyházfő nem járult hozzá Vlagyimir érseki székhellyé válásához. Ragaszkodott ahhoz, hogy az északkeleti egyházmegyében továbbra is egy püspök legyen, s őt a kijevi metropolita, 144