Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kozári József: Adalék 1956. október 23. és november 4. közötti időszak eseménytörténetéhez a 6. lövészhadtest-parancs-nokság 1957. január 11 -én kelt jelentése alapján

érkező légideszant támadás ellen biztosítják a reptereket a csapatkivonás végéig, vagy erőik átcsoportosításáig. Végül fennáll a lehetősége annak is, hogy a szovjet csapatok jelenléte az ország megszállását célozza. Megszállás esetén nem képzelhető el, hogy a Magyar Néphadsereg felvegye a harcot a szovjet hadsereggel. Helyi jellegű, öntevékeny partizánharcok előfordulhatnak, de a hadsereg még a polgári lakossággal együttműködve sem képes szembeszállni a megszálló erőkkel. Végezetül Kemendi ezredes kijelentette, a maga részérő! bízik a szovjet nagykövet nyilatkozatában, amely szerint a szovjet csapatoknak nincs támadó szándékuk, és jelenlétük kizárólag a csapatkivonások biztosítását szolgálják. Mikes József fentebb már idézett visszaemlékezésében elmondta, hogy neki tudomása volt a szovjet hadsereg akciójáról. »Az öreg Beloszkurszki vezérőrnagy, a hadtest tanácsadója mondta el, hogy a különleges hadtest törzsparancsnoka, Scselbanyin vezérőrnagy közölte vele, a hadsereg már úton van. Csak azt nem tudta megmondani, hogy melyik."

3

S A jelentésből nem derül ki, hogy Mikes vezérőrnagy ezt az információját közölte volna parancsnoktársaival. A tiszti gyűlés után Kemendi ezredes a következő táviratot küldte az alárendelt csapatokhoz: «Bajtársak! A magyar néphadseregünkkel közösen győzelemre vitte a forradalmat. Győzött az a szabadságharc, melyet hős népünk legbátrabbjainak vére hullatásával született meg. (Sic!) Néphadseregünk a forradalom mellett áll ki a nép oldalán. Biztosítanunk kell azonban, hogy forradalmunk kivívott eredményei megszilárduljanak. Ezért fel kell lépni minden olyan jelenség ellen, mely magasabb egységünk szilárdságát, fegyelmét és egységét aláásná. A forradalmi katonai tanácsok biztosítsák, hogy a parancsnok parancsai a forradalom és a szabadságharc érdekeit szolgálják, ugyanakkor a forradalmi katonai tanácsok tekintsék elsőrendű fontos feladatnak az egyszemélyi parancsnoki tekintély megszilárdítását, segítsék a parancsnoki ténykedés végrehajtását. Tartsák magukat ahhoz, hogy a parancsnokok leváltása csak az eggyel magasabb forradalmi katonai tanácsoknak van joguk a magasabb parancsnokokkal egyetértésben. Tudnunk kell, hogy harckészültségünk alapja a forradalmi fegyelem. A parancsnokok iránti bizalom a parancsok maradéktalan végrehajtása. Minden egyes szabadságharcos kiöntött vére erősítsen 132