Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kozári József: Adalék 1956. október 23. és november 4. közötti időszak eseménytörténetéhez a 6. lövészhadtest-parancs-nokság 1957. január 11 -én kelt jelentése alapján

Ez a kiáltvány nem kevesebbet jelentett, mint a hadsereget irányító legmagasabb szervnek az azonosulását a forradalmi követelésekkel, s így elvben az egész hadsereg felsorakozását a Nagy Imre kormány mögött. Ugyanakkor az ÁVH feloszlatásával megfosztotta a sztálinista erőket fegyveres bázisuktól, képviselőiket pedig eltávolította a hadsereg éléről. A hadsereg forradalmi katonai tanácsa két további táviratában elrendelte a szovjet tanácsadók eltávolítását a parancsnokságokról, akiket családtagjaikkal együtt a legközelebbi szovjet laktanyába rendelt, és megparancsolta, hogy minden telefonon, rádión vagy géptávírón érkezett parancsot ellenőrizni kell egy erre kijelölt vonalon a Honvédelmi Minisztérium hírközpontjában. A szovjet tanácsadókkal a hadtestparancsnokságon már nem akadt tennivaló, hiszen ők már az előző napon eltávoztak onnan. A parancsok ellenőrzése azonban, a jelentés tanúsága szerint minden esetben megtörtént. A kapott parancsoknak megfelelően és a 30-án reggel hozott határozataik értelmében a törzs tisztjei két-három fős csoportokban a városba mentek és beszédbe elegyedtek a lakossággal, valamint az üzemek dolgozóival. A tömeg hangulatát azonban nem tudták befolyásolni, mert az emberekre sokkal nagyobb hatással voltak az üzemi munkástanácsok, és a Dunántúli Nemzeti Bizottság, amely október 30-án alakult meg Győrben. A munkástanácsok és a Dunántúli Nemzeti Bizottság pedig már több ponton túl ment az addigi követeléseken, sőt az utóbbi a Nagy Imre kormányt is csak feltételesen ismerte el.

2

8 Ráadásul a győri, pápai, zalaegerszegi és sárbogárdi katonai egységek is Győrhöz csatlakoztak, és a hadtestparancsnokságtól nem fogadtak el többé parancsokat. Példának a jelentés a sárbogárdi egységet hozza fel, amely megtagadta azt a parancsot, hogy a megye élelmezésének biztosítására gépkocsikat küldjenek Székesfehérvárra. A várost fegyvertelenül járó tisztek nem tudták csillapítani a hangulatot, így a Vadásztölténygyár által szervezett tüntetésről nem sikerült lebeszélni az embereket. A tüntetők elégedetlenek voltak a Székesfehérvári Forradalmi Katonai Tanáccsal. Követelték Mikes vezérőrnagy, Kemendi ezredes és Halász alezredes lemondását a bizottsági tagságról, és azt, hogy közkatonákat is válasszanak a testületbe. A katonai tanács délutáni ülésén a követeléseknek eleget téve az érintett tisztek lemondtak tanácstagságukról, ugyanakkor a tanács elhatározta, hogy demokratikus választások útján megújul. Mikes vezérőrnagy a nap folyamán helyőrségparancsnoki tisztéről is lemondott. A katonatanács ülése közben érkezett az Országos Légoltalmi Parancsnokság távirata, amelyet helyességének ellenőrzése után kisebb 125