Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Kozári József: Adalék 1956. október 23. és november 4. közötti időszak eseménytörténetéhez a 6. lövészhadtest-parancs-nokság 1957. január 11 -én kelt jelentése alapján

Október 28-án a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság Intéző Bizottsága döntést hozott a megyei ÁVH szervezet feloszlatásáról. A feladat végrehajtására Halász alezredes, Koroncz alezredes és Vincze rendőr alezredes kaptak megbízást, akik ezt el is vállalták. Érdekességként megemlítjük, hogy a jelentés szerint a helyi ÁVH feloszlatását annak parancsnokhelyettese írásban kérte a nemzeti bizottságtól. A feloszlatás kérdését megbeszélték a megyei pártbizottságon még ott lévő Sebes Imrével és a megyei parancsnoki tisztet betöltő ÁVH őrnaggyal. Az ÁVH megyei parancsnoka nem értett egyet a szervezet feloszlatásával, és ezért Munich Ferenchez, a Nagy Imre kormány belügyminiszteréhez fordult telefonon, hogy tiltakozzon az eljárás ellen. Feltehetően arra számított, hogy a belügyminiszter nem hagyja helyben a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság döntését. A telefonbeszélgetés során azonban Münich Ferenc kijelentette, hogy egyet ért a szervezet felszámolásával, s így a megbízott honvédtisztek megkezdhették feladatuk végrehajtását. Mindenekelőtt megbeszélték az érintettekkel, hogy az ÁVH okmányait nem semmisítik meg, hanem a hadtestparancsnokság elhárító osztályán helyezik el és fogják őrizni azokat. Ezt követően összehívták az ÁVH személyi állományát a rendőrséggel együtt. A feltehetőleg az ÁVH székházának egyik termében egybegyűltek előtt Koroncz alezredes, a nemzeti bizottság által megbízott testület nevében közölte, hogy az Államvédelmi Hatóság beszünteti tevékenységét, s fegyvereit, egyéb anyagait és épületét a rendőrség veszi át. Amint az átadás megtörtént, a volt ÁVH-katonák elhagyták az épületet, és hazamentek. Csak ezt követően érkezett meg Nagy Imre miniszterelnöknek az Államvédelmi Hatóság feloszlatására vonatkozó utasítása. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Székesfehérváron öntevékenyen, már a rendelet megjelenése előtt, szervezetten és atrocitásoktól mentesen hajtották végre ennek a népszerűségnek legkevésbé sem örvendő szervezetnek a feloszlatását. A feladat végrehajtása után a bizottság újabb munkát kapott. Hankó János MDP megyei pártbizottsági másodtitkárral kiegészülve a szovjet parancsnokságra ment, hogy a szovjet csapatoknak a város területéről való teljes kivonását szorgalmazzák. A tárgyalások során a szovjet parancsnokság ígéretet tett a csapatok teljes visszavonására, de felpanaszolta, hogy a szovjet tisztek családtagjai élelem nélkül maradtak, mert a kialakult hangulat miatt nem mernek az utcára menni, s így bevásárolni sem tudnak. A magyar tárgyaló fél felajánlotta, ha szükséges, gondoskodni fog a civil szovjet állampolgárok élelmezéséről és ellátásáról. A nap folyamán döntés született a nemzetőrség felállításáról is. A nemzeti bizottság intéző bizottsága, amelynek ülésén a fentebb már 116