Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1993. Sectio Historiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Bozsik Rafael: Az úriszéki fenyftőügyek az egri érseki uradalomban (1835-1848)

hály gyöngyössolymosi lakos gyertyát vitt ki a gazda istállójába, majd lefeküdt aludni. Az égő gyertya eldőlt, s felgyújtotta az istállót, sőt még a házat is. Először szándékosságra gyanakodtak, azonban később bebizonyosodott a gondatlanság. így a vádlottat kártérítésre kötelezték valamint egyszeri alkalommal 25 korbácsütést kellett elszenvednie. Egészen másképpen végződött volna az eset, ha a szándékosságot megállapították volna. A büntetés kiszabásakor az úriszék a beszámítást kizáró okokat mindig figyelembe vette. Több esetben vizsgálták a vádlott lelkiállapotát, felindultságának okát és mértékét. 1835. december 5-én tárgyalták a börtönbüntetését töltő Árvái József ügyét, aki káromkodás vádjával került a bíróság elé. A vádlottat az orvosszakértő megvizsgálta, s a szakvéleményt a bírák messzemenően figyelembe vették. A vádlottat felmentve kimondta az ítélet, hogy a vádlott járványos betegség következtében "eszétől megfosztván" nem ítélhető el, sőt a börtönből is szabadon eresztették. Az 1835. június 10-én Juhász József makiári lakos ügyében hozott ítélet is utal a beszámíthatóság körültekintő vizsgálatára. A nevezett vádlott éppen elhalt felesége koporsóját faragta, miközben súlyosan összetűzött a munkáját ócsárló anyósával. Antal dühödt káromkodását lelkiállapotával mentegette. A bíróság figyelembe vette a védekezést, s ezért "csak" 20 pálcaütés szerepelt az ítéletben. Az úriszék bírái nem minden esetben sújtottak le a törvény vagy a saját szokásuk által kialakított büntetés alkalmazásával. A bevett gyakorlattól többször is eltértek az enyhítés vagy a szigorítás irányába, miután mérlegelték a vádlott körülményeit. Minősítő, súlyosbító körülmény volt a vádlott visszaeső volta. Szuromi Mihály kápolnai jobbágy 1835. júniusában szabadult börtönbüntetéséből, és szinte azonnal verekedésbe keveredett. Társaira csak 40 botot rendeltek, ő viszont visszaesőként 50 ütést volt kénytelen elszenvedni. 1835-ben egy tolvajlással vádolt házaspár is állt az úriszék előtt. A férj 12 pálcaütésre ítéltetett, felesége azonban 24 korbácsot kapott, mint visszaeső. Az 1837. decemberi makiári iopás tettesét azért ítélték rabságra és 40 pálcára, mert "megrögzött gonosztevő" volt. A bíróság szintén súlyosabb ítéletet mondott, ha a vádlottat halmazati jellegű ügyben marasztalták el. 1837. december 17-én Kis Bálint megkötözte, bántalmazta és közben szidalmazta édesapját. Az úriszék félév vasban eltöltendő közmunkára, heti kétszeri böjtre valamint kétszer 30 botütés elszenvedésre ítélte. Az ítélet a súlyos büntetés indoklásában súlyosbító körülménynek tudta be a két bűncselekmény együttes elkövetését, s azt, hogy a szülővel szemben történt mindez. Szóban is megbélyegezték az elkövetőt, aki az ítélet szerint "mind az Isten törvényének, mely által ki-ki atyját tisztelni köteleztetik, megvetője s Istenkáromló." 1835. június 11-én a kápolnai Payer Andrást és társát borlopás miatt ítélték el. A társ húsz pálcát 9