Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiss László: Az európai nemzetfejlődés és nemzetfogalom eltérő felfogásai

45 része-e (melynek jellegadó vonásaiban álmosodnak, de koronként más-más súlyelosztásban, "nyugati" és "keleti" szerkezeti jellegzetességek), vagy pedig egy olyan térség része, mely genezisétől napjainkig Kelet-Európa egyik "alrégiója" gyanánt fogható fel."

2

3 Ő maga az előbbi állásponttal azonosult, s ennek megfelelően Európa három (Nyugat-Európa, Közép-Kelet-Európa, Kelet-Európa) régióját különböztette meg Több kutatótársához hasonlóan ő is abból indult ki, hogy a regionális hasonlóságok és különbözőségek a történelem egész menetében alakultak ki, s hogy "Európa végleg kikristályosodó régiói voltaképpen a világkihívásokra adott választípusokkal azonosak."25 Míg a korábbi, hagyományos történeti megközelítés inkább a magyar fejlődés önállóságát, külső kényszereit, sőt "gyarmati" függését hangsúlyozta, addig Szűcs Jenő, akárcsak Bibő István, nagyobb hangsúlyt helyezett a felemás, csonka, "hibrid jellegű" struktúrákkal bíró fejlődés szerves folytonosságának mozzanataira Nem véletlenül, hiszen — ahogy már volt róla szó ~ ő is rendszerekben és történeti struktúrákban gondolkodott. Szűcs Jenő életművének egyik legmaradandóbb érdeme a regionális fejlődés és a nemzetfejlődés összekapcsolása, s ezen az alapon az európai nemzetfejlődés régiók szerinti tipizálása. Mint ismeretes, az ún. (francia) "államnemzet" és a (német) "kultúrnemzet" — tiszta formájukban szinte sehol sem jelentkező — alaptípusai mellett szerinte határozottan egy harmadik típusként emelkedik ki Közép-Kelet-Európának az a régiója, amelyben (mint például Magyarország is) a nyelvi-kulturális mozzanak egy 71 historizált "államnemzeti" koncepcióval összefontklva jelentkezett a 19. században. A Berend T. Iván—Ránki György szerzőpáros, különösen az 1980-as években hajlik (hajlott) arra, hogy elfogadja Szűcs Jenő érvelését Európa három történeti régiójáról. Ők is tudatosan törekedtek arra, hogy az összehasonlító történeti módszert — amelyről Ránki György az írta, hogy ez "valójában tudományos vita minden nemzeti 7R bezárkózással, nacionalista történelemszemlélettel"'

6

0 — a világrendszer-elmélettel kombinálják. Legutolsó közösen írott gazdaságtörténeti monográfiájukban is abból indulnak ki, hogy a közép-kelet-európai régió "igazi megértése ugyanúgy nem lehetséges önmagából magyarázva, mint Magyarország, illetve az egyes országok fejlődésútja sem értékelhető önmagában". A szerzőket, miközben régiókat formáltak és a különböző fejlődési típusok modellértékű vizsgálatára törekedtek, ez alkalommal elsősorban az európai összfolyamatok. a régiók közötti kölcsönhatások, valamint az egymáshoz kapcsolódó, de egymástól jelentősen eltérő fejlődési típusok felismerése és