Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiss László: Az európai nemzetfejlődés és nemzetfogalom eltérő felfogásai

43 Az európai nemzettéválásnak ezek a nagy vonalakban megrajzolt általános jellegzetességei, is arra mutatnak, hogy nem nagyon képzelhető el olyan tényezőegyüttes, amely a nemzeti integráció valamennyi egyedi formájára vagy történeti és regionális típusára egyaránt érvényes lenne. Alighanem le kell tehát mondani a "nemzet" kerek és lezárt "egymondatos" meghatározásairól. A nemzet mai elméleti meghatározása ugyanúgy nem szorítkozhat egy bizonyos definíció ismételgetésére és komponenseinek variálására, mint ahogy a sokarcú európai nemzeti fejlődés sajátosságai, regionális eltérései sem tárhatók fel pontosan a hagyományos nemzet-, illetve Nyugat-Európa-centrikus szemlélettel és vizsgálati módszerekkel, és a szokványos struktúramodellekkel. A világrendszer-szemléletre alapozott összehasonlító történeti módszer radikálisan új lehetőséget kínál a társadalomtudományok alapvető megújulására. Alkalmasnak látszik a történettudomány és a többi társadalomtudományok (beleértve a politikatudományt is) összekapcsolására is. Ránki György szavaival élve "azt is mondhatnók: kimondottan a 20. század második felének kutatómódszere".

1 ^ A hazai "régió-viták" legjellegzetesebb álláspontjai Hazánkban manapság, Bibó István újrafelfedezése, sőt divatja idején sem nagyon jutott túl a társadalomtudomány az ún. "UilxVparadoxonon". Annak ellenére ugyanis, hogy a világrendszer-elméletek tekintetében már rendelkezünk egy sor — nemzetközi mércével mérve is -- színvonalas (történeti, modernizációelméleti, politikatudományi stb.) munkával, történelemkönyveinkben még mindig a nemzet-, Európa-, sőt NyugatEurópa-centrikus nézetek dominálnak.' ^ Bibó struktúrákban, rendszereklxm gondolkodott, de a nemzet-centrikusságot mégsem tudta átlépni, mivel figyelmét alapvetően a "nemzetek Európájá"-ra irányította. Nem a nemzeteket vezette le a világrendszerből, hanem a világrendszert az adott nemzetekből.'^ Ugyanakkor "elődeihez" (Hajnal Istvánhoz és Szabó Istvánhoz) hasonlóan Bibőra is a történetiség elvének tudatos alkalmazása, a történeti tényezők által is meghatározott szerkezeti összefüggések, valamint az ezek által kiválasztott európai folyamatok vizsgálata, a modellalkotás volt a jellemző. Munkáiban következetesen Nyugat-, Közép- és Kelet-Európáról beszélt. Úgy látta, hogy a 16. század előtt "Magyarország eredendően nem Kelet-Európa nyugati, hanem — mivel szervesen kapcsolódott a szabadság kibontakozásának nyugati folyamatába - Nyugat-Európa keleti pereme volt. A Nyugattól való elfordulás Mátyás halálával kezdődött meg. Ennek során a nyugati, félnyugati és keleti hatások