Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Lőrinczné Thiel Katalin: A kierkegaardi hatás néhány vonatkozása Hamvas Bélánál

32 folyamatos sorát biztosítani" — írja. A rendszereket szerinte a rendről való tudat elvesztése hívja életre. Hamvas Béla munkásságát a válság irodalmának összegyűjtésével, tanulmányozásával kezdi, s így jut el Dosztojevszkijig, Kierkegaardig, Jaspersig, Nietzscheig, Heideggerig, s így vezet az út a középkoron és a klasszikus antikvitás századain át vissza egészen az őskorig, a kezdetekig. Ezen út megtételénél az egyik igen jelentős hatást éppen Kierkegaard váltja ki, a 19. századi dán filozófus, akire lépten-nyomon visszautal, s akinek bizonyos szempontból szellemi örököse is. A Szellem és egzisztencia című írásában így összegzi ezt: "Kierkegaard az európai filozófiában az első egzisztenciális gondolkodó, ami azt jelenti, hogy lényege spontán filozófiai gondolkodásában van, abban a bizonyos kierkegaardi tevékeny szemléletben, amit az ember csak akkor lát, ha vele szemtől szemben állva átéli, és őt olvasva belső aktivitásában részt vesz.'^ Ami tehát Hamvast magával ragadja, az éppen Kierkegaard életfilozófiájának eredetisége és ugyanakkor elutasító viszonya a korábbi filozófiákhoz. Csodálattal azonosul mindazzal, amit Kierkegaard az autentikus emberi léttel kapcsolatosan felmutat, ahogyan összeforr nála az emberi létezés a hittel, ahogyan egységet képez a szó és a tett. Mindkettőjük istenhite paradox, olyan "vallássosság", mely nem igazodik a vallás konkrét előírásaihoz, dogmarendszeréhez. Hamvas így utal erre: "Nem vagyok vallásos, de teljesen csak a dolgoknak vallásos megértése tud kielégíteni." Életműve hitelességét -- a dán gondolkodóhoz hasonlóan — éppen az adja, hogy mű és alkotó egységben van, művét éli, életét pedig művé formálja. A kierkegaardi hatást így összegzi: "Az új helyzet ez: a filozofikus gondolkodás Kierkegaard előtt naiv volt. A kierkegaardi fordulat jelenti a filozófia bűnbeesését. Az európai filozófia akkor evett először a tudás fájának gyümölcséből. Amióta műveit megírta, és ezek a művek ma már az egész földön elterjedtek, a gondolkozás lezuhantnak, kiszolgáltatottnak és fenyegetettnek érzi és tudja magát. Hamvas szerint persze nem Kierkegaard a bűnbeesés oka. Ő csupán azt a bűnösséget, ami mindig is megvolt, feltárta. Ezt az új színt, ezt a másságot forradalminak nevezi, arni lehetetlenné tette a spekulációt, azt a filozófiát, ami spekulative akarta rendszerbe foglalni a világot. A filozofikus gondolkodás végre közelebb kerülhetett az eml>erhez, belülről lett provokáló, megszűnt távolságtartó hűvössége, rideg elvontsága. "A filozófia egyszerre érdekes lett éspedig olyan hallatlanul érdekes, amilyenre a vitágtörténelemlxm Szókratész óta nem volt példa."^ Hamvas azonosul Kierkegaard kritikai felfogásával, azzal a gyökeresen új szemlélettel, amely alapján bírálja a hegeli, ill. a Hegelt megelőző filozófiákat.