Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

R. A. Tyelcsarova: A képi analógiák konszenzusának alkalmazása M. M. Bahtyin kutatási módszerében (Tézisek)

28 témavezetésről" az "elválaszthatatlan sokszólamúságról a szólamok felállításában Dosztojevszij műveiben".' Bahtyin más műveiben, amelyekben, űgy tűnik, nem használ a dosztojevszkiji polifonikus regény koncepciójának feltárásakor alkalmazott zenei fogalmakat, a költői és zenei szimmetria kutatásának jellege ettől függetlenül megmarad. Például ezt írja egy helyütt:"... a szerző intonálja hősének minden apró részletét". Bahtyin az alkotó intonációját, illetve intencióját, szándékát a művek alapján vizsgálja. A zeneművészet intonációs jellegéről szóló tanításhoz hasonlóan, amely Aszafjev műveiben szerepel, Bahtyin esztétikájában a tónus fogalma foglalja el az egyik központi helyet. A zenei és poétikai koordinátarendszer közös mozzanata a tónusnak mint fonetikai jellegű magasságnak és feszültségnek az értelmezése. "Fontos a tónus — jegyzi meg Bahtyin --, amelyet a szó fonetikai és szemantikai elemei juttatnak kifejezésre. A beszédintonációban "bármely szólás és kifejezésre való áttérés módját"^ látja, mint ahogyan Aszafjevnél a zenei intonálás folyamata kapcsolatban van a "zenei szöveggel, zenei intonációval, az emberi intellektus zenei bemutatásával".^ Ezért irodalomelméleti és zenelméleti szempontból egyaránt helytállóak Bahtyin megfigyelései: "Az egyhangúság szigorúan vett tarthatatlansága. A polifónia kultúrája. A komoly tónus szférái."^ Érdekes, hogy a tónus fogalom gyakran szerepel együtt más zenei jellegű terminusokkal, például "pauza és szókezdet", "fonetikai együtthangzás", "alátámasztás kórussal", a "hangok egyeztetése a kórussal" stb. Bahtyin korai munkáiban — saját bevallása szerint — sok zenei terminus metaforikus eredetű, mivel "a zene és a regény anyaga túlságosan különbözik egymástól ahhoz, hogy többről beszélhetnénk, mint képi -j analógia, egyszerű metafora." A képi analógia, a hajlam a "transzponálásra a zeneelmélet nyelvéről a költői nyelvre" és fordítva, fokozatosan átalakul a zenei és költői gondolkodásmódnak, valamint e kettőnek a filozófiaival való konszenzusos egyesítésének eszközévé. 2. Bahtyin esztétikai módszertana gyakran irodalmi-költői szöveg elemzéséből indul ki, majd ezt összehasonlítja más művészeti ág "szövegével", s innen jut el a filozófiai általánosításokhoz. E tézis argumentálására szolgál Bahtyin két megjegyzése arról, mit ért ő a filozófiai analízisen. A speciális nyelvészeti, filozófiai, irodalomtudományi kutatásoktól eltérően a filozófiai elemzés "határokon kívüli o szférákban mozog, vagyis ezen tudományok határain, ütközési, metszési pontjain. A filozófiai megközelítés specifikusságáról szóló második megállapítás lényege, hogy amennyiben minden humán tudomány szöveggel foglalkozik, a filozófiai elemzés