Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Loboczky János: A "műalkotások saját világa" Lukács György Esztétikájában

23 van dolgunk. Másfelől az is igaz, hogy még az olyan "tiszta" zeneművek, mint például Bartók Zene húros hangszerekre, ütőkre és celestára című darabjának elemzése sem ragadhat le a formajegyek felmutatásánál. (Ezt igazolja többek között Ujfalussy Jőzsef 97 interpretációja a műről. ) Az egynemű közeg és a meghatározatlan tárgyiasság mellett még egy fontos kategóriára térnék ki röviden. A műalkotás magáértvalóságára, mivel ez is közelebb vihet az esztétikai szféra szubjektum-objektum viszonyának árnyaltabb bemutatásához. A művészet felidéző jellege azt szolgálja, hogy az emberi nem öntudatát keltse fel a befogadóban. Erinek előfeltétele, hogy a művész az ábrázolt valóságdarab magánvalőját hitelesen fordítsa át a műl)e. Ezzel együtt a magánvaló nem jelenhet meg olyan elvont formában, mint a tudományos visszatükrözésben. A jelenség és a lényeg sajátos módon jut érvényre a művészetekben: "Az esztétikai összetartozás számára tehát űj közvetlenséget kell tételezni, és ez sem megtévesztőn »magától értetődő«, mint az életben, hanem valamiféle csoda; persze olyan, amelyet az emberek tudatosan hoztak létre, és az élet mely és igazi összefüggéseinek feltárására szolgál. Mármost a lényeg és a jelenség, az egyedi és az általános a különösségben mint középben összpontosul. Az esztétikai tételezésen épi>en ezért olyan jelentős a különösség, mert olyan "közbülső birodalmat" képvisel, amelyben a magánvalón belül kifejlődnek az emberi nem szempontjából jelentős mozzanatok. A különösség a művészi visszatükrözésben konkrét tárgyiasságában biztosítja a magánvaló számunkravalóvá válását. A lényeg és a jelenség viszonyának a tudományban és a művészetben különböző voltára már a Különösségben is felhívja a figyelmet Lukács. A tudomány gondolatilag elválasztja egymástól e két oldalt, a műalkotásokban viszont a lényeg teljesen feloldódik a jelenségben, ezért érezzük az élethez közelebb a művészetet Mit jelent ezek után a műalkotás magáértvalóságai Először is azt, hogy a "műalkotásegyéniség" mindig zárt és individuális, végérvényes jellegű. A tudományos visszatükrözés elemei részmozzanatok, a műalkotás "önmagát hordozza", egy önmagában zárt valóságot állít elénk. A kérdés persze az. mit értsünk itt a valóság szó alatt. A műalkotás mint valóság hatását csak a saját eszközeivel érheti el, ezzel szemben a tudomány minden tétele más (bizonyított) tételekre hivatkozik. Emellett a művek valóságként hatnak, a tudattal mint valami tőle "függetlennel" állnak szemben, az általuk felkeltett érzelmeink tehetetlenül állnak vele szemben. Jobban "ki vagyunk szolgáltatva" a műalkotásegyéniségnek, mint a valóságnak, hiszen az utóbbit folytonosan alakítjuk, a műalkotás viszont egyediségében változtathatatlan: "A