Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Loboczky János: A "műalkotások saját világa" Lukács György Esztétikájában

14 műalkotás ugyanazt a valóságot tükrözi vissza, pontosabban a valőság emberekre gyakorolt hatását jeleníti meg, a célja pedig felidéző hatást gyakorolni az emberekre. Ezekhez az elvont megállapításokhoz joggal fűzi hozzá Lukács: "Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az itt napfényre bukkanó általánosság nem egyszerűen közös vonások, tulajdonságok, összefüggések stb. fogalmi rögzítése, tehát nem jelenti azt, hogy közvetlenül kiléptünk vele az esztétikai szférából, hogy a logikai-tudományos absztrakció szférájába jussunk el."^ Visszatérve a műalkotás "saját világának" értelmezésére, Lukács nem véletlenül mutatja be a művészetre jellemzőként az inhcrcncia kategóriáját. Felelevenítve a hegeli értelmezést, azt emeli ki, hogy ez a kategória az érzékek világával szoros kapcsolatban áll, a külvilág közvetlenül megragadható mozzanatait tükrözi vissza. Mivel a műalkotásokra a jelenség és a lényeg érzéki szétválaszthatatlansága a jellemző, az inherencia még alig-dezantropomorf kategóriájának az immanens kibontakazása az esztétikumot, nem pedig a tudományos vizsgálatot jellemzi. Lukács az inherenciát itt az egyedi mű, műfaj, általánosságban vett művészet egymás közötti viszonyaira alkalmazza: "Az inherencia tehát abban fejeződik ki, hogy a műfaj és az általánosságban vett művészet minden adott művészben — mind objektíve, mind szubjektíve — mindig -1 egyidejűleg van jelen. Az inherencia kategóriájának felvillantása már az egyneműf közeg problémájához vezet el/* Ennek az újszerű kategóriának a "megközelítései", meghatározásának elemei az Esztétikában részben elszórtan, részben néhány fejezetben (elsősorban a 8/II., III. fejezetekre gondolok) találhatók meg. Nem elhanyagolhatóak ezenkívül a mimézis határkérdéseivel foglalkozó részek sem. Miben ragadható meg az egynemű közeg jellege? A műalkotásokban a szó szorosabb értelmében "közeg". Nem az emberek tevékenységétől függetlenül létező objektív valóság, hanem "tárgyiasságoknak és kapcsolataiknak egy különös formálási elve, amelyet az emberek gyakorlata külön hozott létre".-* Ugyanakkor az egyes művészeti ágakra meghatározott egynemű közegek jellemzők: a tiszta láthatóság a képzőművészetekben, a tiszta hallhatóság a zeneművekben vagy éppen a költői nyelv az irodalomban. A lukácsi elemzés ezért választja először a művészeti ágak és műfajok nézőpontját. A következő kérdés nagyon is ontológiai jellegű. Mi az egynemű közeg "valósága"! Az egynemű közegeklxm olyan formai képződmények jönnek létre, amelyek fel tudják idézni az objektív valóság művészi képmását. Egyrészt az emberi gyakorlat egyik elemével állunk szemben, másrészt ez a közeg "ki van emelve" a valóság szakadatlan folyamatából, és a művészi alkotás alapjává válik. Azt is hangsúlyozni kell,