Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Halmai István: Adalékok az egri érseki jogakadémia hallgatóinak származás szerinti rekrutációs vizsgálatához a polgári korszakban

126 (gondnoka, gyámja) "polgári foglalkozása", társadalmi helyzete többé-kevésbé bemérhetővé vált. A különféle foglalkozási kategóriák kialakításánál komoly gondok mutatkoztak. Az adatok — érthetően — nem következetesen a gazdasági (jövedelmi) helyzet dimenziói mentén tördelve állnak rendelkezésre,

7 vagy nem következetesen a társadalmi pozíció** a meghatározó a különféle kategóriák (későbbi ranglétrák) kialakulásában. Összemosódások tapasztalhatók egyes rétegek esetében — legzavaróbban az ún. középosztályoknál. Közismert, hogy a birtok, a vagyon, bárha alapkövetelmény, származás, rang, diploma nélkül nem ad lehetőséget felemelkedésre (pozícióváltásra), máskor viszont a vagyon, birtok hiánya esetén sem egyértelmű a deklasszálódás hagyományos értelemben felfogott ténye, épp mert egyes értelmiségi hivatások funkcionális jellemzői történeti képződmények, s mint ilyeneknek, a vizsgált időszakban mindvégig komoly nehézkedési erejük, történelmi inerciájuk van.^ Osztályozási problémát okozott továbbá, hogy olykor többféle foglalkozást is találunk egyes joghallgatónál: apja tanító és földbirtokos (földbirtokos és gőzmalomtulajdonos, bognár és földbirtokos stb.); főként a dualista korszakban, amikoris egy "úriembert sérteni lehetett azzal, hogy ő csak "inzsellér" vagy "kirurgus".

1

0 Némely kategória kezelhetetlennek tűnt. A "polgár" minden bizonnyal valamifajta köztisztet jelentett. Az "özvegy" is nagy számban fordul elő a korai időszakban az anyakönyvekben; a később szintén nagy mennyiségben felbukkanó "magánzó"-val együtt elemeztük. Meglehetősen nehéz volt differenciáltan kezelnünk az ún. "birtokos" kategóriát is, amely jelenthetett zömélen lesüllyedt nemest, a parasztság egy szűk rétegét, mely tőkés paraszttá avanzsált, de takarhatott "bérlőt"; végül jelölhetett "földművest", "kisparasztot", "törpebirtokost" úgyszintén. A hiányos, a birtoknagyságot szinte sehol sem jelölő adatok igen kis mozgásteret engednek az elemzéseknél. A fenti esetekben nyilvánvaló, hogy homlokegyenest ellentétes vagy minőségileg más csoportokba tartozó személyekről is szó lehet. Hiába találtunk viszonylag nagy számban "kisbirtokos" megjelölést, csak fenntartással feltételezhetjük, hogy ez a tömeg meríti ki a "földműves" parasztság kontingensét. Az anyakönyvek precízen leginkább egy, a jövedelemforrás a földbirtokszerű konglomerátumot körvonalaznak csupán, ez azonban végképp ellenállna minden további finomszerkezeti elemzésnek. Az apák polgári foglalkozásának jelölésénél az esetek nagy hányadában tehát nagyon eltérő társadalmi csoportokat, foglalkozásokat találunk ugyanazon kategória alatt, s mivel igen hosszú periódusról van szó, más-más korszakban ugyanazon