Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Ráczné Horváth Ágnes: A keresztény nőmozgalom a XX. század elején Magyarországon

109 A politikai szereplés, politikai jogok szempontjából is felemás értékelést ad a keresztény feminizmus. A nők választójogért folytatott harcát nem helyesli, károsnak tartja a politikai jogok kiterjesztését. A feministákkal együtt fellépő férfiakat is elítélik, mint fogadatlan prókátorokat, akik esztelenségekben segítik a nőket. Azzal indokolják a választójogi harc elutasítását, ami miatt a társadalom valamennyi haladó ereje támogatja: a nő mindenképpen beleszól a politikába. Míg ezt a "láthatatlan" befolyást az előbb említettek (pl.: szociáldemokraták, radikálisok) elítélik, addig a keresztények pozitívan értékelik. Hogy a nő nem politizálhat, az az ő javát szolgálja, megvédik a politizálás, közszereplés fáradalmaitól. "Ki ne látná, hogy amikor a férfi a nyilvános szereplés terhét és a politika fáradalmait magára veszi, azért teszi, hogy a nő édes, zavartalan nyugalomnak örvendjen? És amikor a férfi magának tartja fenn a kifelé való cselekvést és a látható szerepléseket, vajon nem a nő a láhatatlan erő mindenütt?" Az egyház azonban bebizonyítja alkalmazkodóképességét, ha hatalmának, befolyásának megőrzéséről van szó. Ha a parlament mégis megszavazná a nők részére a politikai jogokat, megadná nekik a választójogot, úgy a katolikus nőknek is részt kell venni a politikai életben. A legkorábban a kormányzat részéről 1917-ben javasoltak a nők egy korlátozott kisebbsége részére politikai jogokat: írni, olvasni tudás, polgári iskolai végzettség stb. volt a feltétel. Ezt a tőkés-polgári réteg, melynek életéhez hozzátartozott a nők képzése is könyebl>en tudta teljesíteni, mint a hagyományos társadalmi rétegek nőtagjai. Ez nem faji, hanem társadalmi-politikai kérdés volt. Hogyan hat vissza a nők gazdasági, politikai helyzetének megváltozása a családra? Hiszen a nő. a tűzhely őre is kiszakad a családból, gyárba, hivatalba megy dolgozni. A keresztények nagyon jól érzékelik az ebben rejlő veszélyeket, jobban, mint a feministák. A nő munkába állása fell>orítja a hagyományos családi életet, s ezt csak egy új életforma kialakításával lehet esetleg újra összhangba hozni. A feministák leértékelik a kiszakadás súlyát: szervezéssel, előrelátással úrrá lehet lenni a problémákon. Mint a történelem már bebizonyította és bizonyítja napjainkban is: a megoldás nem ilyen egyszerű. Kiváló meghatározó volt a keresztény nőmozgalom minden ágának -- s itt az évszázadok tapasztalata -- szociális érzékenysége, karitatív, humánus tevékenysége. A vidéket nyilvánvalóan ez az irányzat uralja — kivéve a nagyobb városokat — amit a különböző társadalomszerkezet érthetővé is tesz. A keresztény nőmozgalom valójában katolikus szervezetek műkiklését jelenti, a református egyház képviselői mozgalmi szinten nem foglalkoztak a nőkérdéssel. A karitatív, szociális tevékenység náluk is élénk, de csupán a családok szociális és lelki