Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hacsi Lajos: Hallgatói vélemények politikai rendszerünk reformjáról 1987-1989

88 2. táblázat A válaszok megoszlása 1988 végén 1989 végén 3% 1. monopol isztikus 2. hegemón isztikus 3. a kettő kombinációja 4. a monopolisztikus túlsúlya 5. a hegemonisztikus túlsúlya 6. nem tudja eldönteni 35% 5% 41 % 30% 24% 39% 16% 7% 1989 decemberére kitapintható az a tendencia, hogy a tisztán monopolisztikus, diktatórikus hatalomgyakorlás minősítés visszaszorult, de a megkérdezettek nagy százaléka még mindig nem érzékelt igazi áttörést a demokratikus hatalomgyakorlás irányába. 1988 és 1989 végén már a magyarországi válság megítélésére vonatkozó kérdést is tettem fel. 1988-ban a válaszadók 94 százléka a gazdasági, 6 százaléka az átfogó társadalmi (totális rendszerválság), 1989-ben 25 százalékuk a gazdasági, 75 százalékuk a totális rendszerválságra voksolt Megítélésük szerint a pluralizmus 1988 végén leginkább a gazdaságban (59 %), 1989-ben a politikában (75 %) volt érzékelhető.

5 Arra a kérdésre, hogy miben van közmegegyezés Magyarországon 1988 végén általános vélemény volt, hogy a politikai rendszer reformjának folytatásában; a konszenzus hiányát ennek a reformfolyamatnak a milyenségében, ütemében, részletkérdéseiben látták. 1989 decemberében a válaszadókat már befolyásolta a novemberi népszavazás eredménye. így ennek megfelelően ők is úgy ítélték meg, hogy közmegegyezés van: a munkásőrség feloszlatásában, az MSZMP vagyonának elszámoltatásában és a pártok kivonulásában a munkahelyekről. Nincs konszenzus a köztársasági elnök megválasztásának időpontjában és módjában. Ezen túlmenően számos témát felsoroltak. Közmegegyezés van: a rendszerváltozás, a parlamenti demokrácia, a békés átmenet igenlésében; a gazdasági válságból való kilábalás a tőkés országok segítségével, a KGST-Ixil való kilépés; a szovjet csapatok teljes kivonása, a Varsói Szerződésből való kilépés, a hadsereg leépítése kérdéskörében, valamint a romániai magyarok ügyében. Nincs konszenzus: Bős-Nagymaros megítélésében, az 1945 utáni magyarországi történelmi fordulópontok értékelésében, az országot válságba juttató vezetők felelősségrevonásának megítélésében, a népszavazás és a köztársasági elnök személyének kérdéskörében.^