Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Hacsi Lajos: Hallgatói vélemények politikai rendszerünk reformjáról 1987-1989

86 politikatudományi speciálkollégium, helyét pedig a politikaelmélet c. tantárgy vette át. Nyilvánvalóan ezt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Vizsgálódásaim célja az volt, hogy oktatói munkám szűk kereteit kitágítva behatóbb ismereteket szerezzek hallgatóim politikai beállítódásáról, politikai kultúrájáról, nyomon követve, s természetesen alakítva is politikai szocializációjukat. Kíváncsi voltam politikai attitűdjük rejtettebb okaira, s arra, hogy a hazánkban zajló reformfolyamat mennyire befolyásolja politikai magatartásukat. A tapasztalataimról készített összehasonlító elemzés közreadása előtt még egy megjegyzés. A felmérések nem reprezentálhatják az egri tanárképző főiskola hallgatóságát. Nem, mert évről évre csak harmadéves, ill. negyedéves hallgatóim (általában 60—60 fő) körében végezhettem vizsgálódásokat. Ezért munkámat tekintsék előtanulmánynak egy majdani reprezentatív felméréshez. Kezdetben, még az egypártrendszer viszonyai között, egyik fő kérdésem az volt, hogyan vélekednek hallgatóim az MSZMP vezető szerepéről. 1987 őszén harmadéves hallgatóimnak több mint a fele (55 százaléka) úgy nyilatkozott, hogy társadalmunk nem ismeri el a párt vezető szerepét, és csak kisebbik része vélte ennek az ellenkezőjét. 1988 tavaszán a negyedéves politológiai speciálkollégiumra járó (főként humánszakos) hallgatóim általában elismertnek vették ezt a vezető szerepet, bár az elismerést csak "formálisnak", "kényszerűnek", "kétségesnek" tekintették. 1988 végén a megkérdezettek 65 százaléka kérdőjelezte meg az MSZMP vezető szerepét, 18 százaléka elismerte, a többiek ebben a kérdésl>en nem nyilvánítottak véleményt. A párt vezető szerepének érvényesülési módjáról erősen megosztottan vélekedtek. A két szélső pólus között (nem érvényesül, ill. operatív irányítás dominál) legtöbben a közvetett és a közvetlen módon kifejeződő érvényesülést jelölték meg, negyedrészük pedig úgy ítélte meg, hogy eszmei-politikai síkon érvényesül a párt vezető szerepe. 1988 végén az arány: 53 százalékuk a direkt, 47 százalékuk az indirekt irányítást jelölte meg. Mivel 1987—88-ban tapasztalataik a parlamenti választások többes jelölésével kapcsolatban vegyesek vagy hiányosak voltak, elégedetlenségüket fogalmazták meg a választási rendszer korszerűsítésének addigi eredményével. Előítéletükből kiindulva többen nem is vettek részt a választási gyűlésen vagy a szavazáson. Álláspontjuk szerint növelni kell a közvetlen demokrácia fórumait, a képviseleti f

or máj át pedig ellenőrzötté és hatékony érdekképviseletté szükséges változtatni. Az utolsó kérdés, amelyet még az egypártrendszer körülményei között tettem fel, a politikai intézményrendszer szerkezetének megváltoztatására vonatkozott. Abban