Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádek István: Az általános iskolai pedagógusok foglalkoztatási és bérezési problémái — a 80-as évek közgazdasági és pedagógiai szaksajtójának tükrében

80 Az iskolai munka speciális szakképzettségű segítőire különösen nagy szükség lenne a lakótelepek mammutiskoláiban. Ezek óriási, esetenként 2000 fő fölötti tanulólétszámű intézmények. Egy ilyen iskola vezetője írja: "Tapasztalataink azt mutatják, hogy ilyen nagy intézményben a tűzbiztonsági és munkavédelmi tevékenység olyan ismereteket és tapasztalatokat követel, amit egy ilyen irányú főiskolai végzettséggel rendelkező személy tudna ellátni".^ Az ilyen óriási méretek nyomasztóak. Ráadásul, "... a nagy iskolai szervezetből rengeteg látszattevékenység adódik, aminek nincs lényegi pedagógiai tartalma. Olyan tevékenységek ezek, amelyek nem a gyerekért, hanem a nagy szervezetért vannak. Mind a pedagógusok, mind pedig a gyerekek ebben a szervezeti őrletésben készülnek ki".^ Az irodalom az "emberléptékű", ideális iskolát 200-250 fős tanulólétszámú intézménynek tekinti ("Alapkövetelmény ugyanis -- írja a Zsolnai szerzőpáros hogy egy iskolában az igazgató és minden tanár ismerjen minden tanulót személyesen. amelyben 40—50 pedagógus, és számos kisegítő is dolgozik. Egy ilyen intézményben az iskolai munkatevékenységek maitól teljesen eltérő megosztása és szervezése valósulna meg. Mindez ma az ideák világa. Ám a mai feltételek mellett is számos racionalizáló lépés valósulhatna meg iskoláinkban, nem elhanyagolható költségmegtakarítást eredményezve. Egy vitacikk szerzője a Kritika hasábjain így fr erről: "Meggyőződésem: a magyar közoktatás anyagi szempontból pazarló. Nem azért mert sokat költ — hiszen nincs miből de a meglévőt sem osztja be helyesen. A szegényes anyagi helyzet ellenére több jutna hasznos célokra, ha a kétes hozamú kiadásokat csökkentenék vagy megszüntetnék. ... Láthatatlan, jóllehet nagy átmérőjű pénzeifolyató csatorna a tanár »mindenes« szerepe. A drága pénzen képzett kémiatanárnak kell a szertárban leltárt, osztályfőnökként mindenféle iratot készítenie: a mezőgazdasági munkák idején őrködik a dolgozó diákok rendjén és erényein stb. Ugyanezt jobban elvégezné az effélékre képzett, harmadannyi költséggel taníttatott felügyelő (van ilyen külföldön), illetőleg ötödennyi pénzen iskolázott adminisztratív dolgozó. Hát amit még a nevelésen kívül elvárnak a tanártól! Amikor már nagyon szorongatják a vezetést a pedagógusok rossz helyzete miatt, az állam intézkedést hoz, de rendszerint olyat, ami pénzbe kerül: felemelik a fizetést, csökkentik az óraszámot. Mind a kettő nagyon-nagyon szükséges. De tucatszám lehetne olyan intézkedéseket hozni, amelyek anyagi áldozat nélkül, vagy csak közvetett anyagi juttatással változtatnák meg a pedagógusok helyzetét és tennék sokkal termékenyebbé a munkájukat. A felesleges munkát, az álnumkát egyszerűen meg kell szüntetni, ezzel közvetlenül vagy közvetve pénz szabadul fel. Az óvónői, tanítói, tanári képesítést nem 9 7 igénylő tennivalókat pedig adják át olcsóbb munkaerőnek.