Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kádek István: Az általános iskolai pedagógusok foglalkoztatási és bérezési problémái — a 80-as évek közgazdasági és pedagógiai szaksajtójának tükrében

73 pedagógushiány alapokának.^ Beleillik eb!>e a gondolatmenetbe az irodalmakban már korábban is hangoztatott, s Andor Mihály által különösen szemléletessé tetH jelenség, hogy tudniillik egyes statisztikai mutatók (ellátottsági jelzőszámok) korlátozott kifejezőképességük miatt kedvezőbbnek tüntetik fel a helyzetet a valóságnál. Látványos javulást mutat például az. egy tanerőre jutó tanulók számának alakulása: az 1950-es 35 főről 1988-ra 13,7 főre csökkent. Csakhogy! A statisztikai adatsor nem tud kifejezni egy komoly tényt: az elmúlt évtizedekben nőtt az iskolai szolgáltatások köre; egyre több gyermek "napközizik. tanulószobázik", sokari laknak diákotthonokban stb. Márpedig a napközisek, a diákotthonban lakók nemcsak délelőtt jelentenek feladatni a tanerők számára, hanem a nap második felcbcn is. A pedagóguslétszám mégoly dinamikus növekedése sem jelenti tehát automatikusan az. egy tanerőre jutó terhelés csökkenését, a színvonalasabb, magasabb minőségű nevelő-oktató munka feltételeinek létre jöttét. A látszólag töretlenül dinamikus fejődést jelző mutatók a fejlesztési források állandó szűkösségétől "szenvedő" gazdaságpolitikát oktatásfejlesztési döntéseiben további halogatásra sarkallhatják. Mi következik mindebből? Törekedni kel! az oktatás helyzetének, állapotának sokoldalú és alapos feltárására; a tényleges szükségletek, esetleges belső tartalékok felmérésére, a pedagógusképzés körültekintőbb — a pályaelhagyás, illetve az eleve más pályára irányulás nagyságrendjét is becslő — tervezésre.^ Másrészt tudomásul kell venni, hogy az oktatás a fejlesztési forrásokért "sorban állók" között különösen rossz alkupozícióval rendelkezik, hogy tehát helyzetének javítását a nemzeti jövedelem makroszintű újraelosztási arányainak gyökeres módosításával — legalábbis rövid távon — nem remélheti. Ez előtérbe helyezi az oktatásfinanszírozás egész rendszerének áttekintését és mélyreható reform ját. A második magyarázat szerint a problémák oka az, hogy az oktatási rendszert a ráfordításokhoz képest túlzón feladatvállalásra kényszerűik. Különösen dinamikus volt az elmúlt 35 évben az iskola gyermekszociális ellátó funkciójának kiszélesedése. Gyors ütemben nőtt a napközis és a tanulószobás gyerekek száma, megkezdődött az ún. egésznapos osztályok rendszerének kialakítása (számos helyen — sajnos — pusztán a feltételek minimuma alapján!), nyári napközis táborok működnek, stb. "Oktatásirányításunk évtizedek óta úgy működik — állapítja meg Lukács Péter —, hogy a pedagógusgárda létszámnövekedésével párhuzamosan egyre több ellátandó feladatot is ró az iskolákra. Mégpedig mindig éppen annyit, hogy a hiány normál szintje ... törvényszerűen újra elérje a korábbit (vagyis a körülbeli 3-4 százaléknyi hivatalos tanerőhiányt és a 20-25 százaléknyi túlórát). A pedagógushiány jelensége tehát