Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiss László: Az európai nemzetfejlődés és nemzetfogalom eltérő felfogásai

48 világméretű munkamegosztás igényeinek megfelelően más vágányra állítja a centrum, a félperiféria és a periféria nemzeti fejlődését, s ezeket a típusokat külön-külön is differenciálja. 3^ Befejezésül és az eddigiek összegzéseként elmondható, hogy az európai nemzettéválás és nemzeti fejlődés regionális eltérései vizsgálatának, illetve modellizálásának kiindulópontja ~ a nemzet- és Nyugat-Európa-centrikus felfogásokkal szemben — tehát az a paradigma lehet, hogy a nemzettéválás folyamatai és a nemzet lényege nem a világkapitalizmus centrumából érthető meg. Sokkal inkább a közép-és kelet-európai, valamint a nem európai félperiféria "fejlődési" folyamatai felől értelmezhető. A centrum, a periféria és a félperiféria nemzettéválási folyamatai nem párhuzamosak és ismétlődőek, hanem ellenségesek és ellentétesek, hiszen: egészen más körülmények között járszódtak le, s a már kialakult "európai" nemzetek igen aktívan akadályozták és eltorzították a később formálódó helyi kapitalizmusok fejlődését és nemzettéválását is. Ebben a megközelítésben tehát "a nemzet nem egyéb, mint a kapitalizmus sajátos helyi szervezeti formája, a világkapitalizmus alapvető egysége, amely más nemzeti kapitalizmusokhoz és az egész heterogén kapitalista világrendszerhez való viszonyában létezik". 3^ Másképpen: a nemzet "olyan sajátos gazdasági (nemzetgazdaság), politikai (nemzet-állam) és kulturális (nemzeti identitástudat) integráció, amely végigkíséri a in világkapitalizmus történetét...' A nemzettéválás nem egyszerre és nem azonos ütemben ment végbe ebben a (mai napig is egyenlőtlenül fejlődő) világrendszerben. Az első modern nemzet, Anglia színrelépésének folyamata eleve nemcsak befolyásolta, hanem alapvetően meghatározta a többi, elsők között induló "európai" nemzet fejlődését is. Még nyilvánvalóbb ez Közép-, Dél- és Kelet-Európa nemzetei, majd a nem európai nemzetek fejlődésében, amelyek — történelmi színrelépésük sorrendjében -- már nemcsak igen fejlett világrendszerrel találták szemben magukat, hanem a nemzettéválás folyamata maga is mindinkább kívülről megindított és provokált volt.^ Vagyis a nyugat-európai nemzettéválás jelenti a nemzettéválás folyamat kivételes, sajátos és megismételhetetlen modelljét, az ún. "szerves fejlődés" típusát. Ennek a fejlődésnek a dinamikája a világgazdaságban elfoglalt hegemón helyzeten, a periféria és félperiféria alávetésén alapult. Röviden azt is lehetne mondani, hogy az "európai" nemzet az, amely más nemzeteket elnyom. A világkapitalizmus centrumának alávetett területek fejlődésének ebben az összefüggésben nincs, vagy alig van saját, "önálló" története. 4 1

Next

/
Thumbnails
Contents