Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Tanulmányok a társadalomelmélet köréből (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kiss László: Az európai nemzetfejlődés és nemzetfogalom eltérő felfogásai

42 meghatározására, "mert nem specifikusan a modern nemzetre érvényesek, hanem 1 ? valamilyen mértékben általában az azt megelőző történeti integrációs formákra is."

1 ^ A modern nemzetek ugyanis a 18. század végére-végérő! alakultak ki a tőkés termelési viszonyok térhódításával párhuzamosan a kapitalizmus sajátos "szülötteiként". Többnyire voltak ugyan bizonyos középkori előzményeik, történeti előfeltételeik, ám ezek az integrációs képletek önmagukban nem lettek volna elegendők a polgári nemzetek kiformálódásához, Nem ezek egyszerű "mennyiségi" kiteljesedése vezetett el a nemzetek születéséhez. A modern nemzetet a múltjával összekötő ilyen integrációs képletnek tekinthető Szűcs Jenő véleménye szerint - a nemzet(natio) fogalmán túl, amelyet már a rómaiak is használtak — két objektív és egy szubjektív tényező. Az egyik objektív tényező az a soknemzetiségű középkori államkeret (ne feledjük: a középkor csak soknemzetiségű államokat ismer!), aniely politikai kerete és bizonyos értelemben biztosítéka volt a nyelv és az etnikum fennmaradásának. A modern nemzet másik objektív történeti-etnikai előzménye a "nemzetiség". A harmadik pedig egy szubjektív tényező: egy bizonyos tudattartalom ("nemzetiségi" csoporttudat, rendi jellegű "nemzeti" öntudat), "politikai lojalitás" a hozzá kapcsolódó érzelmi és pszichikai elemekkel, átörökített történeti és kulturális tradíciókkal, magatartásnormákkal stb.' ^ Mindezek ellenére mégis elmondható, hogy a modern nemzeti (ön)tudatnak és érzésnek a 18, század előtti történelemben nincs fogalmilag közvetlenül azonosítható előzménye, előképe. Mint ahogyan a modern nemzeti öntudat nem a felsorolt történeti tudattartalmak mechanikus összegzése és "magasabb szintre emelése" révén jött létre (hanem mindezek folytatásaként, tagadásaként és meghaladásaként), ugyanígy a modern nemzeti állani és nemzetiség sem vezethető le közvetlenül középkori előzményeiből. A "feudalizmus kori állam", a "nemzetiség" és a jelzett tudattartalmak kétségkívül a modern nemzet politikai, történeti-etnikai és tudati előzményét, historikumát képezik ugyan, de nem azonosak velel'

4 Úgy tűnik, hogy Bibó István - Szűcs Jenőhöz képest - túl nagy hangsúlyt helyezett a modern nemzeteknek a (kora) középkori "nemzetekkel", illetve a modern nemzeti tudattartalmaknak és közösségi érzelmeknek a középkori előzményeikkel való szerves kapcsolatára. Szerinte ugyanis a nemzet "csaknem másfél évezredes fejlődés eredménye", hiszen "Európa nemzeteinek kialakulása az i.sz. 5—6. században indult meg". Nem igaz -- hangsúlyozza --, hogy a nemzet és a nacionalizmus a francia forradalommal született volna meg. "Csupán az történt ekkor, hogy a nemzethez fűződő politikai folyamatok 1 ltíímeg'wfnzgalm ak ktf

4 r .a* nériizethe?' fűíodő érzelmek, tömegérzelmekké váltak."' ^