Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/10. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Honfi László: Kísérlet a magyar tornanyelv korszerűsítésére

- 27 a. Hivatkozni kell a gimnasztika szaknyelvére, ami azt jelenti, hogy az ott fontosabb, lényegesebb, gyakrabban előforduló, már kidolgozott részeket nem célszerő a torna szaknyelvben újra leírni, csak utalni kell rá, hogy a "Gimnasztika" tantárgy vagy jegyzet tárgyalja, de végül is érvényesek a sporttornában is. (pl. kartartások, állások, térdelések, ülések, fekvések, kéz- és lábtámaszok stb.) b. Egy másik lehetőségre eklatáns példát szolgáltatnak a körzések. A kar- és törzskörzések a gimnasztikában gyakrabban használatosak és jól kidolgozottak, de a torna szaknyelve — annak ellenére, hogy a mőszabadgyakorlatokban és gerendagyakorlatokban előfordulnak — ne foglalkozzon velük, csak utaljon rájuk. Ezzel szemben a tornában gyakoribb lábkorzéseket a sporttorna szaknyelve tartalmazza kellő részletességgel. c. Vannak olyan esetek is, amikor a gimnasztika és a torna ls kénytelen egyazon fogalmat tisztázni, mert nem pontosan ugyanazt jelenti a két tantárgyban. Erre példa a fordulat. Gimnasztikában a felső határa 360 fok, ettől nagyobb kiterjedésben már forgásról beszélünk. A tornában a felső határ elméletileg végtelen, a forgás pedig már teljesen más fogalom. A jelenlegi szaknyelv "állóhelyzeteknek" nevezi a testhelyzeteket. Ezzel egyetérteni semmiképpen nem lehet, mert például a testhelyzetekhez tartozó ülések igazán nem titulálhatok "állóhelyzetnek" . Sokkal célszerűbb a "testhelyzetek

" kifejezést használni, ez a fogalom jobban fedi a lényeget, azt jobban is adja vissza. A testhelyzetet tágabban is lehetne értelmezni a jelenleginél. ,A testhelyzet olyan gyűjtőfogalom, amely magába foglalja: ~ a ki

indu

ló és befejez

ő helyzeteket;