Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/10. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Honfi László: Kísérlet a magyar tornanyelv korszerűsítésére

- 24 .Függésben, karbajlítással történő, felfelé irányuló helyzetváltoztatást húzódásna

k nevezzük.' ,A hajlított támaszból történő, lassú tempójú karnyújtást tolódásna

k nevezzük.' ,A tornász testének vagy törzsének magasabb helyzetből alacsonyabb helyzetbe kerülését nevezzük ereszkedésnek

, amikor is a tempó lassú .' b. Hiányos vagy pontatlan néhány esetben a mozgásformák meghatározása. Az új szaknyelvben az alábbi, pontosított változatok szerepelnek: ,Amikor függésből vagy felkartámaszból előre vagy hátra lendülettel kerül a tornász támasz testhelyzetbe, akkor támaszbalendülésről beszélünk.' .

Billenés

t akkor végez a tornász, ha lebegőfüggés, lebegő-felkartámasz, tarkóállás vagy fejállás helyzetéből határozott láblendítéssel, csípőnyújtással kerül támaszba vagy szögállásba.' ,A henger

t korláton felkartámaszból, a felkarra történő támaszkodással vagy támaszból támaszba (léghenger) nyújtott testtel hajtja végre a tornász, továbbá győrun a nyújtott testtel végzett vállátfordulást is hengernek nevezzük.' c. A jelenlegi szaknyelvben nem szerepe

l a régi elemek közül jónéhány, ezeket be kell sorolni (bukóbi.llenés, finnbillenés, fejbillenés, támaszcsere, cseh kör vagy varázskörzés). A billenésekhez könnyen besorolható az első három, a cseh kör a páros lábkörzésekhez tartozik, a támaszcsere pedig a támaszbóltárnaszba végzett fordulatokhoz (utóbbit részletesen lásd a III. b. pontban. d. A lendületek között szereplő átlendülések hiányosak, mert szerintem itt említést kell tenni a kanyarlatról, vetődésről és tomporról is! Az új szaknyelvben a következőképpen szerepel: .Átlendülésrő

l akkor beszélünk, tra a tornász egész testével a tornaszer túlsó oldalára lendül a tornaszer felett. Attól függően,