Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/10. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Honfi László: Kísérlet a magyar tornanyelv korszerűsítésére
- 21 A fenti idézeteket elemezve láthatjuk, hogy mindig van k ivétel. néhány olyan testhelyzet, amelyről eddig mást mondtunk, mint a valóság . Például a hajlított támaszról és az alkartámaszról igazán nem állítható, hogy esetükben a test, vagy a súlypont az alátámasztási pont fölött van. Szintén nem sorolható a függésekhez a k eres ztlefüggés , mert az mindenképpen támaszhelyzet. Az ismertetett idézetekből az is kiderül, hogy egyre inkább keresték a "fix pontot", vagyis olyan meghatározó testrészt vagy pontot, aminek segítségével egyértelműe n el lehet dönteni a kétes helyzeteket. A szovjet szaknyelv szisztémáját (váll vonala) jónak tartják, sőt 1953 óta buzdítanak arra, hogy célszerő lenne átvenni, de mégsem kezdett hozzá, nem gondolta végig senki sem. Ennek fő okát abban látom, hogy első pillantásra az ilyen meghatározás esetén is vannak kivételek (pl. keresztfüggések), és ezt az anomáliát nehezen feloldhatónak hitték. Véleményem szerint a megoldás végtelenül egyszerűs támasz = váll vonala (szélességi tengely) az alátámasztási pont fölött; függés = váll vonala (szélességi tengely) a felfüggesztési pont alatt, vag y azzal egyvo nalban. A fentiek után szerintem a támasz és függés meghatározása a következő lehet: ,Támasznak nevezzük azt a testhelyzetet, amikor a tornász szélességi tfengelye (vállvonala) az alátámasztási pont fölött helyezkedik el.' ,Függésnek nevezzük azt a te sthelyz etet, amikor a t ornász s zélesség i te ngelye (vállvonal a) a felfüggesztési pon t alatt, va gy azzal egy vonalban helyezkedik el , és a lába nem érinti a ta laj t./ A szaknyelven belül a testhelyzetek rendszere ezzel a definícióval
