Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása
- 82 kürtőket. Túlzott szerepet tulajdonítbtt Heves i A . (1976) e képződményeknek a sziklafalak hátrálásában és feltagolásában. A Központi-Bükk peremlejtői osztályozhatók az előzőekben Ismertetett magassági, genetikai alapon kívül aszerint is, hogy a 950 m-es tetősz intQ tönkfelszín v agy a 850 m-es idősebb pliocén lepusztulási felszín felé a 650—7 00 m-es fiatalabb plio cén eleg yengetett felszí nen, agyag palán vagy mészkövön hala dt előre. Az agyagpala lepusztulási felszínről induló egységes mészkőlejtő (tereplépcső) található a Tar-kő — Három-kŐ — Istállós-kő előterében, jelölése "a". Máshol a pliocén elegyengetett felszín (P 0) mészkőre futott és azon lenyesett mészkőfelszínt képezett, majd innen hátrált a lepusztulási felszín meredekebb lejtője a 950 m-es, máshol a 850—870 m-es elegyengetett felszínig. Jelölése "m". Az "a" egységesebb, az "m" tagoltabb peremlejtőt jelent általában. A Központi-Bükk peremeinek kialakulását a hegység legmagasabb lepusztulási felszíneivel szoros kölcsönhatásban magyarázhatjuk éa bizonyíthatjuk . A Bükkben a geomorfoló gi ai bi zon yítékok mellé, a lepusztulá si szintekhez ka rsztgen gtikai érveket is felsorako zt athatunk . A kimutatott lepusztulásfelszínek hegység felőli peremein a hátráló mészkőfalakban forrásbarlangok bizonyítják, hogy karszterózióbázisokat képezett a források előterébe n elh elyezked ő azóta sokhelyen lepusztult eg ykor i elegyengetett felszí n (5. ábra). A peremek típusa, mérete a lepusztulási felszínekkel, a hegységszerkezettel és a kőzetminőséggel szoros kölcsönhatásban formálódott ki (6. ábra).
