Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása
72 találhatók a 850 m-es időse bb pliocé n lep usztulási felszí n (P^) és a 650—700 m-es fiatalabb p li océn lepusztulási felszí n (P ; ;) között (1/3. típus). A 850—870 m-es felszín és pleisztocén völgyink talpmagassága között nagyobb szintkülönbségű lejtők találhatók (1/4. típus). Ilyen peremek szegélyezik a Magas-Bükköt a Pes-kő — Bél-kő között. A Bél-kőtől a Pe5-kőig a Központi-Bükk nyugati részén, a Sima-kő előterében a Bányahegytől a Nagy-délig a 650—750 m-es előtérre 1/3 típusú lejtők tekintenek, illetve a völgytalpakig folytatódnak 1/4 típussal, 1/5 típusú a 950 m-es és a 850—870 m-es felszín közötti lejtő. A Központi-Bükk keleti részén az idősebb pliocén lepusztulási felszín (850—8700 m) már csak néhány hegytetőben tükröződik. Ugyanakkor a szomszédos Oéikeleti-Bükk jelentős része mészkő, ahol 50 m-rel átlagosan magasabb a felszín, min t a szomszédos ágyagpalákon . így a fiatalabb pliocén lepusztulási felszín (P 9) és az idősebb pliocén elegyengetett felszín (Pj) lealacsonyodott maradványa között a Központi-Bükk délkeleti oldalán jóval szerényebb méretű denudációs lépcső ismerhető fel. ezek a lejtők általában 500--100 m szintkülönbségűek. Mégis elegendő a genetikai és geomorfológiai határ kijelöléséhez . A Garadna és a Szinva völgye riem geomorfológiai körzetek határai, hanem azonos felszínfejlődésű terület a fiatalabb pliocén elegyengetett felszín, azaz egy geomorfológiai körzet feltagolói. A Központi-Bükk völgyoldalakkal határolt peremei mégis szembetűnőek, meredekek. A központi hegységrészt határoló völgyoldalak mérete a völgyek futásiránya felé gyorsütemben növekszik. Az előzőekben rámutattunk (Tóth G . 1975, 1976, 1979, Hevesi A . 1978) a fennsíki mészkő sajátos hegységszerkezeti képződményére és az abból fakadó geomorfológiai következményekre. A fennsíki rétegteknő északra dőlő, délre kiékülő rétegei a 650—700 sn-es szintre elegyengető pliocén pedimentáció következtében alátámasztásukat vesztették. Ennek következtében a déli oldalon meredek sziklás lejtő k alakultak ki, majd hátráltak a hegység központi része felé. Az északi oldalon nem található meg ez a szerkezeti feltétel, ezért a kialakult formakincs is más. Az l/l típus lehet "D"-déli sziklafalakkal tagolt és "É"-északi meredek, de sziklafalak nélküli típusú. Az északi oldalon a hegvségrész egykori magasabb helyzete következtében valószínűleg csak keskeny sávban alakult ki a P.
