Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása

- 69 még nem emelkedtek ki, a Magas-Bükktől 200—300 méterrel alacsonyabban elhelyezkedő lepusztulásszintbe simultak bele. Csak a pleisztocén völgybevágódások különítették el, tették önálló hegyekké (2. ábra, 4. fénykép). A Központi-Bükk peremtípusai A Központi-Bükk határa változatos formakincsé. Ez abból adódik, hogy nem egyetlen geomorfolófiai körzet pereme, hanem különböző magasságú elegyengetett felszínek hegység felé hátráló lejtőjén képződött

. A közpooti hegységrész peremein az eltérő geomorfológiai körzetek és azok magassági különbségei indokolják a peremtípusok megkülönböztetését. I. peremtipu5 Nagy szintkülönbségö meredek, helyenként sziklafalakkal tagolt perem. A 950 m-es tetőszintu tönkfelszín, máshol a 870—850 m-es idősebb pliocén elegyengetett felszín és a fiatalabb pliocén lepusztulási felszín között helyezkedik el. II. perem típus A fiatalabb pliocén elegyengetett felszínt részekre tagoló Szinva és Garadna mély eróziós völgyének meredek völgyoidalai. A két peremtípus közül az első a jellegzetesebb, tájképileg lejtői nagyobb szintkülönbséget hidalnak át. Előfordulása: Bél-kő — Tar-kő — Bánya-hegy — Zséri-Nagy-Dél és a Bél-kő — Bálvány vonalon. Az első ti-— puson belül a peremlépcső magasságát alapul vév

e megkülönböztetünk olyan szakaszokat, ahol a 950 m-es tönkfelszín és a 700—650 m-es fiatalabb pliocén (P^) hegyláblépcső között 250—300 m szintkülönbségö egységes lejtő alakult ki (Tar-kő — Három-kő — Kőhát — Istállós-kő — Bálvány és közvetlen környéke). Máskép szólva a tényleges Bükk-fennsík és a fiatalabb pliocén lepusztulásfelszin közötti tereplépcső 250—300 m-es szintkülönbségű le

jtői (1/1. típus 3. ábra, 5. fénykép). Ezek a lejtők tovább folytatódva 400—500 méteres szintkülönbség után érik el a völgytalpakat (1/2. típus). Szerényebb magasságú peremlejtők