Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása

- 63 Aki tektonikusnak tartotta a peremet egyben a két alapvető szint elkülönülésére is felelt. Ha nem szerkezeti elmozdulásokkal magyarázzuk a "bükki köveket", hanem denudáeiéval, akkor a kövek előterében fekvő elegyengetett felszín fejlődéséből kell levezetni. Pinczés Z

. (1968, 197Ü) korábbi tanulmányaiban a pliocén végéig fedettnek tartotta az egész Bükköt. A Déli Bükkben végzett üledékvizsgálatai alapján a pliocén lepusztulással a hegység alapkőzetein és ennek következtében a két szint a pliocénban bekövetkező denudációs elkülönülésének lehetőségével sem. Újabban Pinczés Z

. (1971, 1976, 1980, 1981) átértékelte a hegység pliocén fedettségét és a felső két szint korát. Végeredményben a perem kérdését, annak eredetét és kialakulási idejét részletesebben nem érinti. Magas-Bükkről és Középső-Bükkről írt, mindkettőt felsőkréta—középsőeocén képződött, majd a pliocénban exhumált trópusi tönkfelszínnek nevezte. Ez a felszínmeghátározás nem sök választási lehetőséget tartogat a Magas-Bükk peremének kialakulására, eredetére, mégsem mondta ki az ebből adódó következtetést az azonos eredetű exhumált felszínek elkülönülésének folyamatára, a perem genetikájára. Hevesi A

. (1978) a tektonikus felfogást nem fogadta el, a peremek kialakulásának magyarázatakor, ugyanakkor elvetette a hegység különböző koré elegyengetett felszíneinek eddig egyetlen geomorfológus" által sem vitatott létezését. Schréter Z., Leél-Össy 5., Láng 5., Frisnyák 5., Pécsi M., Pinczés Z

. és a Bükkről tankönyvet, cikket író szerzők különböző elnevezéssel és főleg eltérő genetikával, de megemlítették a hegység eltérő magaséágé és koré lepusztulásszin'tjeit. Hevesi A

. (1978) a hegység különböző korú felszíneinek tagadásával elvetette azt a lehetőséget, hogy a peremlépcső képződését a hegység denudációs felszíneinek kialakulásával magyarázza. Véleménye szerint a "Kis- és Nagy-fennsík peremein, ahol a fennsíkok mészkőredő teknői és az agyagpala térszínek között eltérő kőzetkeménység következtébe

n hosszú lepusztuláslépcső keletkezett". Majd doktori disszertációmra hivatkozva írta: "A dél felé dőlő mészkőrétegek, az alátámasztásukat jelentő agyagpalák gyorsabb lepusztulása miatt leszakadoztak". Ezzel kapcsolatban két pontatlanság is csúszott be Hevesi A. tanulmányába, egyik az irodalom pontatlan idézése (évszám és cím), másrészt tartalmilag az 1976-ban a Központi-Bükk karszthidrográfiáj

a címen elkészült értekezésemben határozottan állást foglaltam amellett, hogy a