Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/8. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Tóth Géza: A Központi-Bükk perem-típusai, a "bükki kövek" kialakulása

- 58 A Bükk hegység egyik legjellegzetesebb geomorfológiai képződménye a Központi-Bükk déli pereme, a "bükki kövek" sorozata. Különösen a Központi-Bükk nyugati magasabb része (Magas-Bükk) és a környező területek a Oéli-Bükk és az Északi-Bükk gerinc- és tetőszintje között jelentős, átlag 300 m-es szintkülönbség van. A Magas-Bükk tetőszintje és a környező völgytalpak között pedig 400—500 m-es a magasságkülönbség. A Magas-Bükk déli pereme feltűnően meredek sziklás lejtő, a hegység tájképileg legjellegzetesebb része, ahol karsztfennsíkjának típusos elegyengetett felszíne is jól látható. Ezen a peremen különösen oldalnézetből határozottan feltűnik a 950 m-es csúcsmagasságú tönkfelszín és a 700—650 m-es fiatalabb pliocén elegyengetett felszín (P

2), másutt az idősebb 870—850 m-es (P,) és a fiatalabb 700—650 m-es P^ lepusztulási felszín között elhelyezkedő lejtő sziklás, helyenként meredek falú részletei a "bükki kövek" (1., 2. fénykép). Kérdés, hogy mikor és milyen folyamatok tagolták a miocénban betakart tönkfelszínt a magas-Bükk fensíkjára és a környezetében mélyebben túlnyomóan agyagpalákon elhelyezkedő fiatalabb pliocé

n (P^) elegyengetett felszínre

? Hogyan formálódott ki az átmeneti lejtő, amely csak a déli oldalon jelentkezik sziklafalakban a "bükki kövekben", míg az északi oldalon meredek, de nem függőleges falakkal tagolt peremet képez. Bizonyítékokkal alátámasztott részletes választ ezidáig nem kaptunk a kérdésre. A Bükk-fennsík déli peremének kialakulását magyarázó elméletek Strömpl G

. (1914) regemlítette, hogy a "Bükk-fennsíkjának hosszan elnyúlt szögletes alakját szintén elvetődési vonalak közé szoríthatjuk". Erre a feltevésre határozott választ a későbbi geológiai kutatásoktól várta. Az ekkori ismeretek és adatok birtokában valószínűnek tartotta a fennsík peremének tektonikus kialakulását. Leél-Össy S

. (1954), Láng 5

. (1953, 1964), Peja Oy

. (1954, 1962), Fris

nyá

k S. (1958, 1970) neogén tektonikus erőknek tulajdonították a Magas-Bükk kiemelkedését

, elkülönülését környezetétől. Ebből a Magas-Bükk peremének kialakulására egyértelműen tektonikus válasz adódott. Leél-Össy 5

. határozottan tektonikus magyarázatot adott a Magas-Bükk kiemelkedésére. Peremeit majdnem minden oldalról éles, egyenes meredek és