Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/7. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Kiss László: Interferencia-spektroszkópiai gyakorlatok
- 41 Ezután föltelietjük a mm-papírral bevont E ernyőt, és az kamaralencsél (így, bogy az erhyő az L fókuszsíkjában legyen. Az F fényforrást — llg spektrál1ampa — helyére téve az ernyőn a rés éles, fehér szlnü képe jelenik meg. L és L a közé tesszük az optikai rácsot, és ezután az ernyőn a Hg spektrumát szemlélhetjük. A rés Jobb kivilágítása érdekében F és R közé egy gyűjtőlencsét helyezünk, lehetőleg ugy, hogy F és R távolsága L négyszeres fókusztávolsága legyen. így élesen, fényerősen képezhetjük le fényforrást a résre. 11, Gl Mint tudjuk, azokban az irányokban észlelhetünk erősítést, amelyekre d sin ct. = k \ Cl) v feltétel teljesül. Cd a rácsállandó, k ~ 1,2,3,...). Az erősités irányát meghatározhatjuk C2.ábra) f^-at és 1,-t, - a színképvonalnak a képközéptől való távolságát — megmérve a következő módon 11,91:
