Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/6. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Szűcs László: A szarvaskói Wchrlit II.: Dúsítása és kohászata

- 242 lehetőségeit kidolgozzuk. E meggondolások alapján vetődött fel az ötvenes években ismét — és kitudja hányadszor — a szarvaskői wohrlit érc problémája. Annál in inkább, muri fi wehrlit szál 111. l evő iiirnuyl sógíi titánt lar talmaz, aminek egyre nagyobb a jelentősége mind a kohászatban, mind a festék- és egyéb iparokban is. Titán mellett vanádiumtartalmáról som szabad megfeledkeznünk, bár ebben sem mondható gazdagnak. 32 minta pontos színképelemzése alapján (5) kiderült, hogy ? vanádiuintartaloin középértéke V =0,14 Vnak adódott, ami nagyjából megegyezik az irodalomban megadott értékkel. (Lásd az alábbi 1. sz. táblázatot!) A wehrlit érc viszont titánra is szegény (átlagban 10—17 \ li0

2tartalom) és csak megfelelő dúsítás után tarthat igényt a gazdaságos feldolgozásra. A vasszegény ércek dúsításának legegyszerűbb módja a mágneses szeparáció, de a wehrlitben lévő vas-oxidok csak gyengén mágnesesek és így szeparáció útján megfelelő dúsítást elérni nem lehet. Visnyovszki (6) által történtek alapvető kísérletek a dúsított érc vaskiolvasztására « is. A kiöntött olvadék viszont igen gyorsan megmerevedett, és az ércből számított vasmennyiségr.ek mindössze 10-15 %-át hihetett kinyerni. Egy másik olvasztási kísérletnél, ahol 1650 — 1700 n0-ig emelték a hőmérsékletet, a kapott nyersvas analízise a következő volt: C = 1,59 % P = 0,115 \ Si = 13,03 % S = 0,012 bí Mn = 0,90 % Ti = 2,83 % Tehát a magas hőmérséklet ellenére, ismét csak kis mennyiségű vas tudott a salaktól elválni és a próbatégely fenekén összegyűlni, míg a vas legnagyobb részét most is a salak tartottá "bezárva". A sorozat kísérletéből végsősoron az alábbi megállapítások vonhatók le: 1. A wehrlit, vasérc alapanyagnak — kis előfordulási mennyisége és rossz kohósíthatósága miatt — sajnos nem tekinthető. 2. A dúsított wehrlitnek kohászati (tűzi) úton való feldolgozása ezek szerint nem látszik eredményesnek, üe nagyobb mennyisége esetén sem lenne előnyös, mert a salak kémiai feltárása megnehezítené és megdrágítaná a titán-dioxid kinyerését is.