Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/5. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

- 105 kalo ferenc herzen ÉH a zene A. I. Herzen (1012—1070) kiemelkedő helyet foglal e! a XIX. századi orosz gondolkodók között. 1847-ig Oroszországban, majd haláláig emigrációban kifejtett politikai tevékenysége, publicisztikája, szépírói munkássága, filozófiai, történelmi nézetei jelentős hatást gyakoroltak a kortárs nemzedékre, több vonatkozásban az utókorra is. Herzen szerteágazó mukásságában, széleskörű érdeklődésében jelentős helyet foglalnak el a művészetek, a művészetekről kifejtett gondolatok. Ismeretes, Ixigy értékes irodalomkritikusi tevékenységet lejtett ki, melynek fő vonala az irodalom és a valóság kapcsolatának problematikája. IIa ehhez a munkásságához nagyságrendjében nem is vethető, mégis értékesek, több esetben napjainkban is gondolkodásra késztetők megállapításai, elképzelései, melyeket a színház társadalompolitikai szerépéről, a színházművészet hivatásáról, a közönséget formáló erejéről vallott. A festészet iránti érdeklődés jelei is fellelhetők nála; a reneszánszról, kimagasló művészeiről vagy a kortárs orosz festőkről írottak sok vonatknzásban ma is figyelmet érdemlőek. Amikor Herzen és a zene kapcsolatát vizsgáljuk, tudnunk kell, hogy munkássága e területen nem olyan jelentős és átfogó igényű, mint az irodalomkritikusi tevékenysége. Cikkeiben, irodalmi műveiben kevés említés esik a zenéről, e megjegyzések eléggé szűkszavúak, ügy vélem, nem a zene iránti érdektelenségről van szó, ezt egyértelműen bizonyítja, hogy naplófeljegyzéseiben, leveleiben gyakran találunk utalást koncertekre, operákra, zeneszerzőkre, karmesterekre, vagyis a korabeli zenei életre. A szűkszavúság azzal magyarázható, tiogy Herzen sokoldalú tevékenységében -- a filozófiai, történetpolitikai. munkássága mellett -- végső soron az irodalom a meghatározó. Ehhez értett legjobban, s méltán hitte, hogy az irodalom (s ebből adódóan