Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/4. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

SZŐKE LAJOS: GONDOLATOK A XVTT. SZÁZADI KELETI SZLÄV KANONIKUS KÖNYVEK NYELVÉRŐL (NORMA ÉS GYAKORLAT)

vizsgálata jórészt csak addig terjedt ki, amíg az valamilyen kontaktusban volt a beszélt nyelvvel, s azt valamilyen módon befolyásolta. Ez jobbára csak közvetett úton történhetett, például a korabeli hivatali nyelv normáin keresztül is. Azonban még az ilyen jellegű vizsgálódások is csak akkor hozhattak volna valóban megalapozott következtetéseket, ha a másik oldalt — azaz az egyházi szláv nyelvet is megfelelő módon kutatják. Már több évtizeddel ezelőtt is ismert volt az a nézet, fxigy a népi, "vulgáris" nyelv fejlődése mindig is a már normalizált "klasszikus" irodalmi nyelv példáján alapul. (BuMorpa^oa B. B., 1961., BHUH^JIH fi. M. 221 — 222). Korábban éppen ezért Szmotrickij tevékenységének a nyelvi tudatosítás terén jelentkező hatására szorítkoztak, s csak jóval később fordult a figyelem — de még mindig nem kellőképpen -- a Nagy Péter előtti időszak nyelvtanaira, s magának a kor irodalmi nyelvének kutatására. (CnpoMaxa B. r. 4.) A nevesebb nyomdák (Kijev, Moszkva, Novgorod, Lemberg, Przemysl, Zovka, Pocsajev, Luck), a XVII. században a könyvek nagy részét még mindig egyházi szláv nyelven nyomtatták, s csak a század vége felé erősödik a népi nyelvre orientált hivatali nyelv térnyerése a nyomtatásban, .foggal merülhet fel a kérdés, twgy ez a nagyszámú egyházi szláv nyelvű könyv mennyiben követte Szmotrickij nyelvtani normáit, s Imi, miért tért el tőle, Már maga Szmotrickij sem tudta követni teljesen a kanonikus bibliák nyelvét (FeHHa/weBCKan 6n6nm 1 '499. OcrpoxcKaa ónó/ma 1581), mivel a konfesszionális könyvek nyelve is a népi nyelv közvetett hatására már más gyakorlatot követett. (HjMMyK B. B. 88—89). A biblia újabb kiadása Moszkvában 1663-ban tovább folytatta az Osztrogban nyomtatott Biblia nyelvének tradícióit, s így a XVI--XVII. század kanonikus könyveinek nyelvezete meglehetősen egységes képet mutat. Ez a nyelv azonban már nem az első ószláv nyelvemlékek korszakának nyelve. Magán viseli mindazokat a fonetikai, morfológiai és mondattani változások jegyeit, amelyek az elmúlt évszázadokban a keleti szláv nyelvterületen végbementek. Ezen a téren talán a legfontosabb változást jelent, hogy a jerek erős helyzetben teljes tiangzású magánhangzókká ( 2i>e ) válnak. Gyenge helyzetben pedig sokszor hiányoznak, vagy helytelenül használják őket. A gyenge helyzetben lévő redukáltak vizsgálatát nehezíti, hogy a