Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/3. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Mrubi, József: Sajtóolvasás a nyelv- és stílusgyakorlatok órán

- 110 lyékonysággal és tolerálható hibaszázalékkal beszéljünk egy idegen nyelvet, hány oldalt kell(ene) olvasnunk, valószínűleg egy kicsit magunk is megijednénk, illetve ha mi magunk nem is, de a kezdő nyelvtanulók közül bizony sokan, talán egyszer s mindenkorra letennék a tankönyvet, s valami más elfoglaltság után néznének. Hiszen különböző tanulmányokból tudjuk, hogy milyen sokszor kell egy szóval találkoznunk ahhoz, fiogy aktív szókincsünk szerves részévé váljék. Egy több száz éves mondást a kontaxtushoz alakítva, akár úgy is feltehetnénk a kérdést: Mi kell (minimum!) a jó nyelvtudáshoz? Természetesen olvasás, olvasás, olvasás. A kötelező irodalmak angolul való olvastatása is ezt van hivatva szolgálni. Maga az angol újságnyelv meglehetősen különleges nyelvi réteget jelent. Könnyen elképzelhető, hogy az a hallgató, vagy (más, a nyelvet tanuló személy) aki egyébként viszonylag jól boldogul bizonyos irodalmi (netán szakmai) szövegekkel, egy angol újságba pillantva rögztön úgy érzi, hogy ő bizony alig tud valamit is angolul. Az angol (amerikai) újságnyelvnek is regvan a maga sajátos szókészlete, szerkezete, szerkesztési módja. Arról nem is beszélve, hogy erősen konnotatív, hiszen egy-két szó, esetleg félmondat olyan dolgokra utalhat, amelyeket egy olyan személy, aki a célországban nem töltött huzamosabb időt, nem tudhat, de amelyek az angol újságolvasó állampolgár mindennapi tudatának szerves részei. Az újságolvasásra is igaz, ami egyéb szövegek (különösen szakszövegek) olvasására, illetve fordítására, nevezetesen, hogy meglelő Iß mélységű és frissességű háttérinformáció nélkül nem olvasható, illetve nem fordítható. Mindjárt az első nehézséget maga a cikk címe jelenti . Egy-egy jó cím 2—3 szóban az egész cikk tartalmi sűrítménye lehet. így eshet meg azután, hogy míg a "native speaker" (anyanyelvi beszélő) átlapozza az újságot (scanning) és böngészi a címeket, hogy az érdeklődésének regfelelő cikket megtalálja, addig az újságnyelvben járatlan tanuló sok esetben magát a cikket kénytelen elolvasni ahhoz, hogy "desifrirozza" a címet! A címekre jellemző tömörség — mégha kisebb mértékben is -- végig kíséri magukat a cikkeket is. Egy 5—6 soros mondat akár 15—17 tényt is tartalmazhat. Nem csoda tehát, ha legalábbis kezdetben rejtvényfejtéssel ér fel egy-egy újságcikk elolvasása, értelmezése. A rejtvényekre fogékony olvasó élményei tovább gyarapodnak, fia az újsághirdetésekhez lapoz. Talányos rövidítések fogadják, amelyek lehet,