Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Zimányi Árpád: A magyar sajtó helyesírási témájú cikkeiből (1945—1985)

- 97zött igen gyakori a lielyesírási visszásságok kipo! lengérezése . A helyesírási gondokkal való fokozottabb törődést indokolja az új szabályzat megjelenése, a szabályok folyamatos bemutatása, a régi és az új összevetése, a köz tudatija való minél mélyebb beleivódása. Az újságokat forgatván továbbra is sokszor bosszankodik a művelt olvasó a szűnni nem akaró helyesírási hibák miatt. Az iskolákban — tantervi sajátosságok és objektív körülmények következtében — nem tudják jó lielyesírásra szoktatni a tanulókat. A helyesírás nem válik önállóan alkalmazott készséggé, nan csupán bizonytalan marad, de sok súlyos vétség is terheli a gyerekek, majd a felnőttek írásműveit. Bonyodalmat okoznak a nyelvünkbe kerülő idegeo szavak, napjainban főleg az angol nyelvterületről átvett kifejezések, amelyek sem írásukban, sein kiejtésükben nem illeszkednek a magyar sajátosságokhoz (

grape frui

t — gré

pfrú t — grépfrű, aerobic — aerobik — erobi

k, joggin

g — dz soggin

g, tea

m — tini, desig

n — d

izá.j

n, basic — bézik). Mindezek miatt elengedhetetlenül szükséges mozgósítani az erőinket a jobb helyesírás érdekében. Ma mindenki teszi a maga dolgát — az iskola megtanítja az alapokat, az újságírók használják a szabályzatot, a korrektorok javítanak, a nyelvművelők folytatják a hibák nyesegelését --, akkor a várt eredmény sem marad el. j i: i; y / t i i. k 1. Halász Gyula: A V és a "cz" harca. Hírlap 1947. júl. 27. 2. Pogány Béla: A morgás jogán. Hírlap 1946. dec. 24. 3. Pajtás 1952. 1—6. szám. Nyelvcsiszoló rovat 4. Derne László: A gyakorlati és a fonetikus írásról. Anyanyelvünk 1954. ápr. 5. Szűcs József: Az egybe- és a különírásról. Anyanyelvünk 1954. ápr. 6. Papp István: Műveltség és lielyesírás. Néplap (Debrecen) 1954. ápr. 16., 17., 10., 20.