Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

D. Berencsi Margit: Impresszionista és expresszionista vonások Szabó Lőrinc Fold, erdő, isten című kötetében

56 lünk bennük. Az érzéki hatás erűn, éles, határozott, legs zenibe tfjnűbb a szinesztéziáknak a költő mohó vágyára, érzékelésének intenzitására utaló funkciója: ürömmel szívta

m íül ajk

ad illatá

t (VIII.); s^zjmirJM éh::; vi !_-_ lanya lelkemig fényli

k (XII); távoli dombok / olvatag / éneke én vagyok: / ... visszhang vagyok én: magam / visszhangja, rugalmas / színek kacagás

a (XII.); ü édesítette agyamat hajnali rétek szagával

: (I). zenében úszik minden, mit a szem lát, / hogy e forró és nedves ragyogásban / levedlik rólunk az ember magány

a (II.); a kilátóról kék, zöld, piros és arany foltokat ittak fel / szomjas szemein

k: (XI.) Az álszinesztéziák is szervesen beépülnek a kötet egészébe. Bonyolult lelkiállapotok, többnyire disszonáns érzések érzékletes kifejezői. Csak elvétve idézik az idillt, a harmóniát. Igen gyakran a befelé forduló költő magányát, vergődését, reménytelenségét érzékeltetik. Intellektuális funkeóbao ritkán találkozunk velük, itt sokkal inkább emocionális jellegük dominál: a dac és a vád / fekete céltalansága után / a megértés napfénye homlokom

. (XIII.); örök szomorúság borzong benne

d (XVII.); a vis

szhang...nem akarta napfényes ürömmel visszamondani neved

, (XIX); A sápadt csüggedés / fegyencei vagyunk

. (XXX.); nehéz harag höm

pölyö

g nap-szemében

. (XVI.); Engem gúnyol e szikrázó der

ű (XXIII.). Az impresszionizmus és az expresszionizmus közös hatását mutatják a kötet szíonevei. Ezek részben megegyeznek a jól isnx;rt impresszionista színsorral. A költő közülük leggyakrabban a következőket használta: arany, fekete, kék, vörös, fehér, zöld

. A többi szín — előfordulásuk csekély száma miatt — elhanyagolható: pl. a barn

a és a szürke. A látás öröme, a hangulatiság uralja a színkezelést. A színnevek csaknem kizárólagos minőségjelzői funkeója is dekoratív hatásukat erősíti. De Szabó Lőrinc éles, határozott kontúrokkal dolgozik. Elmosódott, halvány színekkel alig, még árnyalatokkal is ritkán. A két leggyakoribb szín, az aran

y és a feket

e, a kötet centrális szerepű fogalmait szimbolizálja. Tágabb értelemben egymás antonimáinak is felfoghatók. Az arany az elérhetetlen messzeség, a fefokozott vágyak, az öröm, a szépség, a testi gyönyör érzékeltetésére szolgál, a feket

e viszont a valóság, a félelmetes természeti és társadalmi erők, a nyers ösztönök jeképeként szerepel. Elvontan bár, mégis az utóbbi színben tömörült a költőben felhalmozódott feszültség, szorongás és elégedetlenség. A kitörni készülő indulat több lie 1 yen is az