Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Fekete Péter: A földrajzi nevek változása Tiszaszőlősön

- 2 4 ­Kis Szilvölgyi düllő (1071); + larjányi dülő (1059), + Tarján düilö (1863). ; Kevés a képzős és képző nélküli változatnak egymás melletti haszná­lata is: + Cserjés (1063), Cserje (1063). Valószínűleg az -at, -et képző elavulásával függ össze a név válto­zata az alábbi nevekben: + Táglát hát (1863), + Taglat hát (1845), + Tég­lás hát (1863), + Taglás hát (1863). A -d képzős változatra két név található, a történeti adatok korában azonban egy évszázadnyi különbség vari: + Kis Aszód Ér (é. n. Régi térké­pek a XVIII. századból H. m. Lt.), + Kis Aszó ér 1045); + Nagy Aszód Ér (é. n. Régi térképek a XVIII. századból. H. m. Lt.), + Nagy Aszó Ér (1845). Meghatározó elemként a rövidebb és hosszabb alak egymás mellett egyaránt előfordul: Dög-Tisza, Döglött-Tisza; Domaháza (1477), + IJománhá­za (1482); + Kalmár Jánosrié köze (1064), Kalmár köz; + Határbeli csúcs düllő (1864), + Határ düllő (1864). A nevek változásának forrásaként megtalálható a többtagú nevek rövi­dítése. A többtagú név utótagja kiesik, a név egytagúvá válik, az erede­tileg meghatározó elem veszi át mindkettőnek a szerepét, akárcsak a köz­névi jelentéstapadásnál. A rövidült alak s a teljes név névváltozatként sokáig egymás mellett élt vagy él ( Dög lött-Tisza, Döglött stb.). A névváltozatok nagy csoportja a föld változatos, más-más szempontú megnevezése alapján született. Ha valamely tájrész megnevezésére új néva­dó indíték merül fel, akkor újabb nevet ad a közössség, s a két vagy több név együtt él, írásban is használják valamennyit. Ezek jellegükben eltér­nek az eddig tárgyalt nevektől, de mégis változatok azon az alapon, hogy egy tájrésznek két vagy több együtt élő megnevezései. Ezt a jelenséget nevezi 1NCZEFI egy nyelvben jelentkező párhuzamos névadásnak (Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata. Budapest, 1970. 60). Az ilyen változatok keletkezésének oka a legtöbb esetben a tájváltozás, ritkábban a birtokos­változás (esetleg a kettő együtt), a táj és az ember kapcsolatának a vál­tozása, a dűlővel kiegészített oeveknél a hivatal hatása. Egyes esetekben különösebb ok ma már fel sem deríthető.

Next

/
Thumbnails
Contents