Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Lisztóczky László: Arany János és a finn népköltészet

IUI LISZTÖCZKY LÄSZLü ARANY JÁNtJS ÉS A FINN NÉI'KÜL I ÉSZÉ 1 I. Finn nyelvrokonaink Elias Lünnrot által összegyű jtiit t és megszerkesztett kollektív remekművének, a Kalevalának világirodaimi önértékén túlmutató, kivételes jelentősége van a magyar kultúra számára. Példázza ezt mindenekelőtt a belőle készült részleges és teljes fordítások nagy száma, továbbá az a sokrétű ihlető-termékenyítő hatás, amelyet nz eposz — Vikár Déla átül tetése nyomán — XX. századi irodai inunkra, többek között József Attila, Gulyás Pál és Juhász Ferenc lírájára gyakorolt. A hősköltemény iránti élénk és máig folytonos érdeklődés az 1040-es években — kevéssel az eposz első változatának, a Régi Kalevalának a megjelenése után — bontakozott ki. Az ez idő tájt uralkodó romantikus történelemszemlélet, az irodalmi népiesség diadalmas előretörése, n magyarság származásával, az őshaza kérdésével összefüggő kutatások föllendülése, a finnugor összehasonlító nyelvészeti tevékenység térhódítása egyaránt kedvező feltételeket teremtett (lazánkban az eposz befogadásaitoz. A "bölcsőkeresés" egyik reformkori hőse, Regüly Antal a világon is az elsők között ismerte föl a finn népköltészet jelentőségét, a finn néplélek páratlan gazdagságát. 1040. április 20-án firm földről szüleihoz intézett levelében homéroszi magaslatra emelte a Kalevala értékeit, és bejelentette magyarra fordításának tervét. 1841-ben nz Atheuaoum közölte egy barátjához írt levelét, mely a Gellért-legendára emlékeztető finn népdal, az Őrlő dal fordításával szemléltette a finn népi líra szépségeit.

3 ígéretéhez híven hozzákezdett az eposz — az 1035-ben és 1836-ban közreadott Régi Kalevala — átültetéséhez is, ezt azonban csak az utókor derítette ki,^ Reguly örökébe lépett Hunfalvy Pál, aki a Kalevala művészi erejével és világhírével is bizonyította, hogy a finnek nem alacsonyabbrendűek a többi nemzetnél, becsületünkre válik annak a népnek a rokonsága, amelyik