Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Tóth Balázsné: Adalékok az érték Inga Imái wz

- 98 ségeinek a felismerésére, elkülönítésére. Az értékekkel való szabályozá

s tehát ezen a szinten működésbe lép az említett feltételek fennálltakor. Lukács György Ontológiájában abból indult ki, hogy minden emberi gyakorlat, elsősorban pedig a munkatevékenység elemi ténye az értékelő tevékenység és az értékfogalom kialakítása. Egyszerű példával — az ősember követ választ — bizonyítja, hogy már a teleologikus tevékenység legegyszerűbb formáiban is jelen van az érték — mint választás. Adva van tehát egy ontológiailag létező tárgy (kődarab), egy "értékes" dolog vagy viselkedési forma (mint "létező adottság") s az ember választása. A tárgy, a viselkedés "értékessége" csak a célra való vonatkozásban jelentkezik (a "teleologikus tételezésben"). Az érték esetében is hangsúlyoznunk kell társadalmi ontológiai "ha ... akkor"-jellegét; "egy kés akkor értékes, ha jól vág stb...." - írja Lukács György. "... szó sem lehet arról, hogy az értékelések mint egyedi tételezések alkotnák meg az értéket mint olyant. Ellenkezőleg. A folyamatban megjelenő, a folyamatnak társadalmi tárgyiasságot kölcsönző érték dönt afelől, hogy vajon a teleológiai tételezésben és megvalósításában jelentkező alternatíva megfelelt-e az értéknek, tehát helyes, értékes volt-e."

7 Ezt az objektivációs folyamatot egy vele párhuzamos, de tőle el nem különíthető másik folyama

t kíséri. Ez annyit jelent, hogy már a munkavégzés egyszerű formáiban sem csak értékes-értéktelen tárgyak születnek, hanem ez a tevékenység visszaha

t az ember szubjektumára is. Kifejlődnek az emberben a munka során különböző "képességek" is, amelyek "tárgyi" formát nem öltenek. Ilyenek pl. szorgalom, szívósság, pontosság stb. A társadalmi tudat ezeket a képességeket is értékként tartja számon. Megindul egy "második

" tudatbeli objektiváciő is, amely a szellemi szférában fenntartja ezeket az értékeket, s a következő generációkra is átörökíti. A "másodlagos objektivációk" fogalmát Lukács az értékek magasabbrendű körére, az etikai, a tudományos, a művészi értékekre is kiterjesztette. Az értékeket is "létre kellett hozni", szemben az idealista elméletekkel, amelyek eleve létező értékeket tételeznek. Amint létrejöttek az értékek, kellésként, normaként, jövőként jelentek meg, s mint ilyenek határozták meg az emberi tevékenységet. Az objektivácié és az érté

k a fo-