Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében

- 88 szó, mely napjainkban kiterjed az egész földre a föld körüli és a kozmikus terekre is. Bár Vernadszkij kijelölte a tudományos gondolkodás jelentőségét a nooszféra létrehozásában, következésképpen az emberi kultúra fejlődésében, távol áll a tudományos-technikai progresszió értékelésének pozitivista szélsőségeitől. Mint ismeretes, a tudományosság a XV

111. századi polgári himanizrnushoz nyúlik vissza, mely összekötötte a történelmi fejlődésbe vetett hitet az értelem mindenhatóságával, az igaz, a jó, a szép és a hasznos abszolút ideáljaival. A fejlett kapitalizmus a felvilágosodás ideológiájának válságával párosult, mely a polgári teoretikus gondolkodásban a kultúra nagy szellemi értékeinek korábban jellemző egységének felbomlásához vezetett. A tudományos-technikai értelmiség számára az igazság voll az ész kincsének, szellemének, betűinek, törekvéseinek, eredményeinek egyetlen törvényes örököse, azon túl, hogy közvetlenül határos volt a haszonnal, amely a tudományos gondolkodás mellé az érdekelt pártfogók tömegét állította, akik sajátos egyéni érdekeiket az általános célok elé akarták állítani és a tudományt saját boldogulásukra akarták felhasználni. A tudományosság a XIX. század végére, mint letisztult, világosan és logikusan felépített világnézeti orientáció, azokkal a gondolatokkal találta magát szemben, amelyek tagadták a humanizmust. Az antitudományosságban a természettudomány leggyengébb, legrégibb, sok esetben a priori tételét -a humanista természetet — elemezték elsődlegesen és legmélyebben. Kritikája a legkülönbözőbb irányokban folyt (kezdve a tömegek előtt a tekintélyének rombolásával, a tudomány embertelen tárgyakban való megjelenésével, befejezve azzal, hogy rámutatnak a lélek és a szigorú tudományosság módszerének, logikájának, az emberi lét alapvető struktúráiról szóló értelmezések alapvető különbségeire) azzal a céllal, hogy bebizonyítsa az igazság és a humanizmus összeférhetetlenségét. Vernadszkij jól látta a tudományos gondolkodás gyakorlati alkalmazásának társadalmi meghatározottságát ahhoz, hogy meg tudja különböztetni a tudományosság illúzióját a tudomány kulturális értékelésétől és önelégültségétől a társadalmi progresszió problémáinak megoldásakor. Amikor az atomenergia felhasználásának távoli jövőbe mutató perspektíváját rajzolja fel, ezt kérdezi,: "Tud-e bánni az ember ezzel az erővel, a jóra tudja-e