Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.

- 52 A munkából következik, hogy az ember "leválik" a környezetéről, objektum és szubjektum így szembekerül egymással. Ez közvetlenül a valóság visszatükröződésében nyilvánul meg, amelyben a képmás mintegy "önálló valóságként" jelenik meg. Maga Lukács használja itt az idézőjelet, mondván "új tárgyiassági forrna keletkezik, de nem valóság".^ Ehhez még azt is hozzáteszi, hogy ontológiaila

g a társadalmi lét két különnemű mozzanattá válik szét. Ebből azután világosan következik a tudatalakzatoknak, így a művészetnek is a létszerű működése. Nem véletlenül idézi Lukács a fiatal Marxot egy helyütt arra vonatkozóan, tiogy még az ún. hamis tudat termékei is valóságos hatalmakként "viselkedtek" az adott társadalmi viszonyok kö.... 5 zott. Az előbb "új tárgyiassági forma" születéséről volt szó. Ez először is az érték és a természeti tárgy viszonyára hívja fel a figyelmet: "Az értéket bizonyára nem vonhatjuk ki közvetlenül valamely tárgy termószotadta tulajdonságaiból. Ez rögtön kitűnik az érték minden magasabbrendű formájából. Egyáltalán nem kell itt olyan ^szellemiesítetti értékre gondolnunk, mint amilyenek az esztétikai vagy etikai értékek."

6 Az új forma a "társadalmi tárgyiasság". A művészetre több szempontból jellemző kettős tárgyiasság éppen ebből az összefüggésből magyarázható világosan. A tárgyiasságnak ez a kettőssége a mű-tárgyr

a és a művészi szubjektivitásr

a egyaránt vonatkozik. A műalkotás mint objektiváció egyfelől fizikai értelemben tárgy (különösképpen szembeötlő ez a képzőművészetekben, de például a zeneművek hangjai is fizikai értelemben vett "tárgyaknak" tekinthetők). Ez a sajátossága a fizikai világhoz kapcsolja. Erre épül azután a második szint, az, togy a mű konkrét magáértvalóságában fizikai létén túl valamilyen többletet hordoz, valamint ábrázol, nem egyszerűen mechanikusan reprodukál. A mű-tárgynak ez a kettőssége a befogadás oldaláról is felvethető. Az Ontológiába

n Lukács többször is utal a művészetek biológiai-társadalmi alapjaira. A vizualitás és az auditivitás az ember biológiai létének eszköze, ugyanakkor a festészet és a zene létrejöttének is feltétele. Ez azonban önmagában még nem vezetett volna el a festői látáshoz, zenei halláshoz. A döntő ugrást a társadalmi gyakorlat hozza magával.^ Mindez természetesen a művészi alkotófolyamat mechanizmusát is érintő probléma. Nem véletlenül példázza éppen a költészettel Lukács azt, hogy a munka