Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban

- 33 nem partikulárisán termel. Ezáltal a szabad tevékenység eszközzé fokozódik le, "az ember nembeli életét fizikai exisztenciájának eszközévé teszi". Számunkra viszont az a fontos, hogy enne

k tudata mivé lesz: "A tudat, amellyel az ember neméről bír, az elidegenülés által tehát akként 15 változik át, hogy a nembeli élet számára eszközzé válik." " Vagyis: az elidegenült munka terméke az elidegenült tudat. Közvetlen következményként tételezi ezután Marx az embernek az embertől való elidegenülését, hogy aztán az elidegenült munka termékét a másik embernek juttassa. De előbb egy kitérő, egy feltételezés és annak az elvetése. "Ha a munka terméke idegen nekem, idegen hatalomként lép velem szembe, hát akkor kié? Ha saját tevékenységem nem az enyém, idegen, kikényszerített tevékenység, hát akkor kié? Egy mási

k lényé, nem az enyém. Ki ez a lény? Az istenek

? Mindenesetre az első időkben a fő termelés, mint pl. a templomépítés Egyiptomban, Indiában, Mexikóban, az istenek szolgálatában jelenik meg, mint ahogy a termék is az isteneké. Ámde az istenek egymagukban sohasem voltak a munkáltatók. Éppoly kevéssé a természet

. És milyen ellentmondás volna is, hogy minél inkább aláveti magának munkája által az ember a természetet, minél inkább feleslegessé válnak az istenek csodái az ipar csodái által, az ember e hatalmaknak a kedvéért lemondjon a termelésen érzett örömről és a termék élvezetéről."

1

6 És újra egyértelmű tömörséggel megfogalmazva: "Nem az istenek, nem a természet, csak maga az ember lehet ez az idegen hatalom az ember felett."

1^ Ennek lényege, gyökere maga a valóságos társadalom, a valóságos társadalomban meglevő emberi viszonyok, amelyet viszont újra az elidegenült munka hoz létre. "A gyakorlati valóságos világban az önelidegenülés csak más emberekhez való gyakorlati valóságos viszony által jelenhetik meg. Az eszköz, amely által az elidegenülés végbemegy, maga is gyakorlati

. Az elidegenült munka által az ember tehát nemcsak a termelés tárgyához és aktusához mint idegen és vele szemben ellenséges hatalmakhoz való viszonyát hozza létre; létrehozza azt a viszonyt is, amelyben más emberek az ő termeléséhez és termékéhez állnak, és azt a viszonyt, amely10 ben ő e más emberekkel áll." Ez meghatározza a vallási önelidegenülés megjelenését is: "a vallási önelidegenülés szükségképpen a laikusnak a paphoz való viszonyában jelenik meg, vagy akár, minthogy itt egy intel19 lektuális világról van sző, egy közvetítőhöz stb. való viszonyában .