Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
F. V. Cann Kaj Szi: A marxi természetfelfogás és humanista 17. aspektusa Törőcsik Miklós: Valláselméleti kérdések a Gazdasági-filozófiai kéziratokban
- 30 is hasonlóképpen értékelhető a mű: fordulatként és folytatásként, a polémia és konkretizálás szellemében folytatott útkeresésként és bizonyos eredmények megtalálásaként, A Kézira t füzeteiben, amelyeket párizsi kéziratoknak is szokás nevezni, Marx tudatosan kapcsolódik a Deutsch-Französische Jahrbücherhez. Ezt tanúsítja a mű utolsónak elkészült darabja, az E lőszó . Ebben Marx körvonalazza tervét: "különböző önálló brosúrákban fogom a jog, a morál, a politika stb. kritikáját sorra venni és befejezésül egy külön munkában megkísérlem megadni megint az egésznek az összefüggését, az egyes részek viszonyát, valamint végül ez anyag spekulatív feldolgozásának kritiká2 ját". Jelen esetben nem érdekel bennünket az, hogy ez a munka ilyen formában soha nem készült el, mivel sokkal fontosabb dolog villan fel számunkra. Marx a különböző tudatformák önálló és együttes feldolgozásának a tervével azoknak szintézisét és analógiáját tételezi: azonosságukat és nem-azonosságukat. Ez a gondolat pedig alapvető a valláselmélet szempontjából . Az Előszóban tervbe vett másik feladat "a hegeli dial ek tikáva l és egyáltalában a német filozófiával való szük ségszer ű számvetésből"' adódik. A kritika kerül itt újra előtérbe, azaz az ifjúhegeliánusok álláspontja és bírálata. Ennek oka, hogy az ifjúhegeliánusok filozófiai előfeltevésekből indulnak ki, akár úgy, hogy elfogadják, akár úgy, hogy tagadják. Kritikai teológusoknak nevezi ezért őket Marx, jelezve, hogy filozófiájukat a vallás színvonalán állónak tekinti: "a kritikai teológus maga is teológu s marad"/"' A bírálat lényege abban áll, hogy ez a filozófia, a teológiai kritika nem haladta meg a régi filozófiát. Marx szavaival: "a teológiai kritik a — bármennyire a haladás egy valóságos mozzanata volt a mozgalom kezdetén -- végső fokon nem más, mint a régi filozófiai és nevezetesen a hegeli tr anszcendenciának teológiai karikatúrává torzított kiélezése és következtetése". Mindennek az említése azért fontos, mert tovább differenciálja Marx álláspontját. Igaz ugyan, hogy döntően a korlátozott polgári társadalom termékének tekinti a vallást, filozófiát, politikát stb., s abból látja levezethetőnek. Mégis most a dolog másik oldala vált hangsúlyossá egyetlen pillanatra: a tudatformák közötti és az egyes tudatformán belüli kri-
