Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

Sike Sándor: Tartalom és forma dialektikájának marxi alkalmazása A tőke 1. fejezetében

- 19 természetet pusztán anyagiságában vizsgálja, mint fizikai tárgyak, objektumok, tárgyak összességét. A természet ilyen vagy hasonló jelentésű értelmezésébe nem tartozik bele az ember mint gondolkodó értelemmel rendelkező lény. így a természet az emberen kívül, az ember mellett, az ember előtt létezik. Ha elválasztjuk az embert a természettől, egyszersmind kizárunk olyan dolgok, tárgyak közötti funkcionális kapcsolatokat és viszonyokat is, amelyek az ember tárgyi tevékenysége során, az ember-természet gyakorlati kölcsönhatása következtében keletkeznek. Ezért kell figyelmet fordítani n "természet" fogalom másik értelmezésére is, amely megtalálható e korszak munkáiban, de hiányzik a régi materialistáknál, így Freuerbachnál is. Marxnál a természet másik értelmezése az ember tárgyi világaként jelenik meg. "Az emberi történelemben — az emberi társadalom keletkezési aktusában — létrejövő természet az ember valóságo

s természete..."^ A természet ebben az értelemben nemcsak a tárgyi világ szubsztrátumát

, a dolgok és tárgyak szubsztanciáját jelenti, hanem magában foglalja a tárgyiasult társadalmi viszonyoknak a természethez mint olyanhoz való viszonyát. Következésképpen az ember a természet része, de nem egy fizikai részecske feloldódásának minőségében, hanem az "örök" természetben új funkciók "létrehívása" értelmében. Egyszóval Marx logikáját követve az emberi társadalom megjelenésével a tárgyi világot azon új kapcsolatok és viszonyok aspektusából kell nézni, amelyek azt megelőzően nem léteztek. Ez a természet "antropológiai természet". Itt azonban fontos kitérőt kell tennünk. Maga a természet ontológiai szempontból az ember által nem determinált. Marx a Kéziratokban megjegyzi, hogy az ember semmit sein tehet a természet, az érzéki külvilág nélkül. Ez a gondolat több ízben megjelenik még utolsó munkáiban is. Marx A német ideológiában írja a következőket: "ez a tevékenység, ez a folytonos érzéki munkálkodás és alkotás alapzata az egész érzéki világnak — amint az jelenleg létezik."^ Tehát az "antropológiai természet" fogalmát szigorúan meghatározott tér-időbeli határokon belül használja. A természetről mint olyanról, az ember önlétrehozásának az eredeti természethez való viszonyának értelmében beszél. Ebben az értelemben, ha a természetről van szó, amely "nem közvetlenül öröktől fogva adott, önmagával mindig egyenlő dolog",'' már a másik ér-