Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

E. A. Plehanov: A történelmi optimizmus megalapozása V. I. Ver-nadszkij világnézetében

- Ol sától, melynek a kultúrát és nem a barbárságot kellett volna szolgálnia, 2 , bizalommal nézek a jövőbe." (Ford.: H. Á.) A társadalmi és kulturális haladás legyőzhetétlenségébe vetett hit Vernadszkijnál nem pusztán ösztönös megérzés. Ellenkezőleg: világnézeti meggyőződésből ered, és magában foglalja ama tudatos munka eredményét, melynek során a természeti és történelmi folyamatok olyan egységes értelmezésére törekedett, amely megfelel a szigorú tudományosság kritériumának. Ez a problémakör, melyet Vernadszkij már egyetemi évei alatt fölfedezett, a tudományos gondolkodás olyan univerzalitásával jelentkezik, mely képes összeegyeztetni valódi logikával a teljesen különböző tényeket, tudományos kutatás tárgyává változtatva a természeti jelenségekhez hasonlóan a történelmi rendszert is. (Itt mutatkoznak men az alapok: a tudós, ha nem törekszik is rá, mindenesetre lehetőségi? van arra, hogy bármely tárgyhoz, jelenséghez "tudományos aspektusból" közelítsen.) A megismerő gondolkodás eredménye olyan rendszerezett ismeretanyag (elmélet, tudományos világkép), amely megfelel a racionalitás általános elveinek, alapvetően különbözik a mindennapi tudattól és amely a tudományos módszer univerzalitását a valóság legszélesebb területének, átfogására való törekvésben oldja fel. A logikai szisztéma belső fejlődésének fnrrása a megismerésnek az a sajátossága, ttogy a konkrét objektum sajátosságainak feltárása csupán mélyebb isineretek összefüggéseiben lehetséges; bármely empirikus ténynek van gondolati telítettsége, mivel teletartozik a tudományos világképbe, és kapcsolódik a tudomány alapvető, világnézeti elveihez. A tudományos gondolkodás követelményeit a világ egészen tág és mély értelmezésében leginkább adekvátan a filozófia elégíti ki, melynek sajátossága — mint ismeretes — abban áll, hogy miközben a saját rendszerét építi a tudományosság általános kánonjaival összhangban, és célként a valóság igazi tükrözését tűzi ki, a filozófiai tudat a végesen tág objektum befogadására készül, ezzel világnézetté válik. Mint elméletnek, azaz Önmagára a tudományos racionalitás kritériumait alkalmazó világnézetnek, a filozófiának ki kell dolgozni nézeteit ógy is, mint a világra vonatkozó objektív, igaz ismereteket, és úgy is, mint olyan ismeret, melyet a szubjektum tevékenységi formáin keresztül ismerhetünk meg. Az első értelmezésben a világ filozófiai képe ontológiai, a valóság minőségileg különbö-