Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.
- 58 egyformán. Ha a katarzis "közvetítő tag" a pusztán partikuláris ember és a "nembeli-ember" között , akkor érthetően ritkábban, nehezebben nyilvánulhat meg azokban a korokban, ahol az említett viszony eltorzul, a két pólus közötti feszültség elmosódik. Az Ontológia egyik utalása világosan ragadja meg ezt a problémát: "Az értelmiség ügynevezett vezető köreiben végső soron azért uralkodik ma ellenszenv a tizenkilencedik századdal szemben, mivel az ilyen konfliktusok nyíltan katarzisra irányuló, többékevésbé következetes ideológiai végigharcolása zavarja azokat a köröket, amelyek nyíltan, rejtetten vagy elfojtottan alkalmazkodnak az uralkodó 22 manipulációhoz (nonkonformista konformizmus)." Egy másik helyen még szellemesen illusztrálja is ezt a megállapítást. Dürrenmattra hivatkozik, aki szerint Scott kapitányról, az északi sarkvidék tragikus sorsú kutatójáról a költőnek azt is joga van elképzelni, hogy véletlenül bezárták egy nagy hűtőszekrénybe, s így pusztult el. Lukács azonban ezt manipulatív relativizálásnak tartja, hiszen így "hallgatólagosan eltávolítjuk Scott 23 esetébői mindazt, ami emberileg lényeges". / A katarzis problémája egyértelműen elvezet az esztétikai élmény Utápjána k vizsgálatához. Kiindulópontunk az lehet, hogy az esztétikai visszatükröződés nem válhat a társadalmi tevékenység közvetlen alapjává, de "rejtett" vagy "látható" csatornákon a műalkotás mégis "visszaáramlik" az életbe. Bizonyos fajta társadalmi hatékonyságát tehát nem lehet megkérdőjelezni . A befogadói élmény mindenesetre rendkívül összetett folyamat. Először is a mindennapok konkrét tevékenységformáinak ideiglenes felfüggesztését vonja maga után. Továbbá a következő kérdéssel találjuk magunkat szembe: a művészi élmény közvetlen befejeződése után vajon "változatlanul tér-e vissza" az ember a hétköznapi életbe. A metafizikus, végletekben gondolkodás .itt is tévútra vihet. A befogadó érzéketlenségét jelzi, ha az esztétikai élmény semmilyen belső rezonanciákat nem indít el, ha az Utánr a nem terjed ki a hatás. Másrészt a nyárspolgári életfelfogás egyik jele, ha valaki közvetlenül az életre akarja alkalmazni a műalkotásokból merített tapasztalatait. A vélhetően helyes választ emellett nem várhatjuk egyetlen deklaratív kijelentéstől. Az Esztétik a bevezetésében említett "odalopódzás" módszere lehet itt is célravezető.
