Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/1. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Loboczky János: A befogadói élmény Lukács György esztétikájában.
- 51 LÜBOCZKY JÁNOS A BEFOGADÓI ÉLMÉNY LUKÁCS GYÖRGY ESZIÉUKÁJÁÜAN Lukács György esztétikájában már a fiatalkori Heidelberg! művésze tfilozófiátó l kezdve jól kitapintható a művészetek létszerűségének a vizsgálata. Ebben a korai munkájában sem csupán az esztétikai ítéletekre kérdez rá, hanem erre: "Műalkotások léteznek, hogyan lehetségesek?" Az esztétikum sajátosság a bevezetésében pedig így fogalmaz: "... kizárólagosan ismeretelméleti kérdésfeltevéssel egyetlen olyan filozófus sem elégedhet 2 meg, aki az esztétikum lényegét komolyan akarja tisztázni. IIa ezen kívül figyelembe vesszük A társadalmi lét ontológiájába n "elszórt" fontos esztétikai vonatkozású megjegyzéseit, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egyfajta ontológiai művészetelméle t körvonalai bontakoznak ki Lukácsnál. E rövid tanulmány keretei nem teszik lehetővé, Fogy a lukácsi esztétika ontológiai vonatkozásait részletesebben mutassa be. Éppen ezért választottam ki e szélesebb problémakör egyetlen vetületét, a műalkotások befogadásának kérdését. Ezen belül is a két említett öregkori főmű idevágó gondolatait állítom elemzésem középpontjába. A befogadói élmény vizsgálata ugyanakkor megkívánja annak tisztázását., hogy az o bjektum-szubjektum-viszon y hogyan nyilvánul meg a művészetben. Lukács a társadalmi gyakorlat marxi felfogásához kapcsolódóan az objektumot általában véve sem pusztán "adottnak" tekinti, hanem nagyrészt a szubjektum által létrehozottnak. így tehát csak ismerete]méletileg van értelme az objektum és a szubjektum éles szétválasztásának. A művészetnek az az ontológiai sajátossága, amelyet Lukács az Esztétikába n frappánsan úgy fogalmaz meg, hogy nincs objektum szubjektum nélkül , magából a munkafolyamatból származik. Az ismeretelméletben a tárgyak objektív létezése független a tudattól, viszont a művészetben az alkotásoknak nincs igazi létezésük a befogadó szubjektum nélkül. A soha meg nem szólaltatott zenemű partitúrája csak holt papírdarab marad.
